Szabó István írása
1970 márciusában a Műszaki Egyetem központi épületében megnyílt a Szkéné Színház, a főváros első korszerű, bár felszereltségét illetően akkor még nem csúcstechnikával rendelkező stúdiószínháza. Ez lett az otthona a már több éve dolgozó Szkéné együttesnek és a többi amatőr művészeti csoportnak. A színház nyitódarabját, a Theomachiá-t Keleti István rendezte, Weöres Sándor egész estés színdarabbal akkor és ott jelentkezett először. Amúgy, és nem mellesleg 1970-ben egy másik színház alapítására is sor került, az év őszén a budapesti teátrumok között a Huszonötödik Színház, vagyis az ország 25. hivatásos társulata is megkezdte működését. Ezzel megteremtődött két fontos háttérintézménye egy hamarosan kezdődő művészkarriernek. Oktalanság lenne ok-okozati összefüggéseket látni e kedvező változások, valamint Cseh Tamás és Bereményi Géza év végi találkozása között, ám az mégiscsak tény, hogy a pályakezdés a Huszonötödik Színházhoz kötődik és a Szkéné, a Műegyetem, egyáltalán az egyetemi közeg befogadó-értő-támogató viszonyulása a következő tíz évben inspirálója volt a dalok születésének is. De most maradjunk a Szkénénél. Ahogy Cseh Tamás fogalmazott Bérczes László Beszélgetőkönyvében: „A hetvenes évek elején vagyunk, virágzik az egyetemi kultúra, jóindulatú tumorként burjánzik mindenféle kisközösség, a Műszaki Egyetemen, a Szkénében…” És itt vidéki városok felsorolása következik, teljesen jogosan, de mi most itt inkább az Egyetemi Színpad jelentőségére utalnánk.
E sorok írója 1970 őszén gépészhallgatóként lépett be a Műegyetem kapuján. Bérletet váltott a Szkénébe és szorgalmas látogatója lett a Huszonötödik Színháznak is. Cseh Tamás ott debütált 1973 márciusában, ám néhány héttel később már a Műegyetemi Színjátszó Napokon lépett fel, igaz, hogy a meghirdetett programon kívül. Első estje a Szkénében 1974 szeptemberében volt, a Műegyetemi Művészeti Napok keretében. Mivel azonban ezután megkezdődött a terem felújítása, elsősorban a színháztechnika korszerűsítése, a következő időszakban gyakori műegyetemi fellépéseire a kollégiumokban, az építőtáborokban, a klubokban, került sor. Az egyetem hétvégi szórakoztató klubjában, az E épület nagy előadójában vette fel a televízió „Az első fénykép” című koncertfilmet, a tágasnak nem nevezhető nagyteremmel rendelkező R-klubban pedig akár a hallgatók által szervezett évfolyam bulikon is fellépett. Aztán 1977 szeptemberében az ő műsorával nyitott a felújított Szkéné, éppen ez volt abban az évben a tizedik műegyetemi fellépése. Korszakos jelentőségű műsorának, a Frontátvonulásnak ideális helyszíne volt a Szkéné. Erről és még néhány ottani előadásáról hangfelvétel is készült, amelyek közül néhány szerencsére megmaradt. Köszönet ezért a színház kiváló technikusainak, közülük is különösen annak, akivel Cseh Tamás a Frontátvonulás technikai próbáján ismerkedett meg. „Vizi, Vizi, hol vagy Miklós!?” – kiáltotta a szerep szerint, „Itt vagyok” szólt vissza technikai helyiségből egy hang. „Vizy Miklós vagyok!” – mutatkozott be egy perc múlva.
Cseh Tamás nemcsak ezért szerette a Szkénét. A műegyetemi helyszínek közül talán itt volt a legintenzívebb a jelenléte, a földön, párnákon, karnyújtásnyira ülő közönség együtt élt Vizi és Ecsédi történetével, voltak, akik úgy érezték, hogy nem mennek innen vonatok, mások pedig azt hitték, hogy Vizi pohara valóban ott maradt a levegőben. /A hangfelvétel tanúsága szerint persze leesett, csekély elégtétel, hogy nem tört össze./
Jó sorsom úgy hozta, hogy amikor a Kulturális Titkárság vezetőjeként a Szkéné működéséért is feleltem, akkor lett a színház vezetője Regős János, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Szkéné profi színházzá válásában. A hetvenes években még arról folyt a vita, hogy egy egyetemi kulturális intézménybe beengedhetők-e a városból jövő érdeklődők, de aztán a rendszerváltás idejére a kiváló programok, a nemzetközi fesztiválok, a népszerű workshop-ok még a kérdésfelvetést is nevetségessé tették. A Szkéné együttes megszűnt ugyan, de a helyén olyan társulatok jelentkeztek, mint az Arvisura, az Utolsó Vonal, vagy később Pintér Béla társulata. A Szkéné működése folytonos, jó híre töretlen. Működése a magyar színháztörténet része
Cseh Tamás megismertetésében komoly szerepe volt a Műegyetem újságjának, a Jövő Mérnökének. A korai időszakból álljon itt egy oldal a lap 1977. március 26-i számából. Seszták Ágnes interjúja fontos kordokumentum.
