Oly alpári, oly zavaros, oly brutális és kíméletlen ez a magáról amúgy igen sokat tartó ország, hogy bele kell valamit vinni, ami őszinte és nemes, s aminek húrzengése a dosztojevszkiji ködben is meghallik. Valamennyiünket – ezt az elátkozott középosztályt – sodor az örvény. Valamiben meg kell kapaszkodnunk. Egy öreg Yamaha gitár húrjaiban, egy tiszta akkordban, egy merész verssorban, amelyben egyetlen hazug szó sincs, egymás kezében, egymás hangjában és gondolataiban. Úgyhogy énekelj nekünk nagytehetségű barátom, Cseh Tamás. Nagy figyelemmel hallgatunk…