Szabó István: Daltörténetek I. - JÓSLAT

"Nemcsak minden könyvnek, de minden dalnak is megvan a maga sorsa, története."

A "Jóslat" című dalban arról énekelt Cseh Tamás, hogy jönnek a nyolcvanas évek, méghozzá "Tíz fehér bottal, út ütögetve, nem sebbel-lobbal, csak körbekerengve. meg-megbotolva, bottal kopogva". A bizonytalan jövőre vonatkozó lírai próféciát a "nagyközönség" a "Jóslat" című nagylemez nyitószámaként ismerhette meg a 1984-ben, de a dalnak már a lemez alapját képező színházi előadásban is hangsúlyos szerepe volt. Ott kétszer, az előadás elején és végén is elhangzott. Először egy 1974-es álom részeként, másodszor pedig az utolsó jelenetben, amikor a nyolcvanas évek "hőse" a milliomos suhanc King felszólítja Antoine-t és Désiré-t: "És most énekeljük el azt a dalt, na tudjátok, a tiéteket!". A nézőben, a lemez hallgatójában azonban támadhatott némi gyanú a "hetven vagy hatvan, most hetvenhat van" nyitósorok nyomán, és azért is, mert az előadásban az említett szereplők semmilyen viszonyba nem kerültek semmilyen Irénnel. Pedig hát a sapkás nyolcvanas évekről szóló hírt Irénnel kellene közölni.

Mindez csak annyit jelez, hogy ez a remek dal megjelenése időpontjában nem volt a helyén. Fodor Sándor könyvében a "Dalkalauz" nem igazít el a kérdésben. Bereményi Géza rövid kommentárt fűz hozzá: "Jön valami ismeretlen". Ez bizony semmit sem mond a dal keletkezéséről. Más nyomon kell elindulni. A színházi bemutató 1984. március 15-én volt a Katona József Színházban. A premierre kiadott szórólap dalokat sorol föl, többet is mint amennyi az előadásba bekerült, de ennél is lényegesebb, hogy a dalok keletkezésének évszámát is megjelöli. Az említett nyitósor alapján talán nem meglepő, hogy 1976 ez az évszám. 1976 viszont, mint tudjuk, a "Levél nővéremnek" bemutatásának éve. A levelek címzettje, a nővér pedig Irén. Tény, hogy az 1977 tavaszán megjelent lemezalbumon a "Jóslat"-nak nincs nyoma, mint ahogy az is tény, hogy a színpadon elhangzott. Ezt nemcsak az egyre fogyó és halványodó emlékezetre hivatkozva mondhatjuk, szerencsénkre két hangfelvétel is bizonyosságul szolgálhat. Az egyik 1976 márciusában a Műegyetem R klubjában készült, a másikat pedig az évad utolsó előadásáról, június 6-án rögzítette a Magyar Rádió. A színházi előadásban a hatvanas években a nyár felé tetőző ifjúsági problémát kibontó dal után a nem éppen bíztató jövőről szóló jóslat következett.

A lemez kiadásához a több mint egy órás előadást 40 percre kellett lecsökkenteni, ez a technikai korlát a magyarázat arra, hogy miért kellett néhány dalt kihagyni. A terjedelmi korlátra vonatkozó jóhiszemű magyarázat azonban sántít, ha kezünkbe vesszük az elkészült lemezt. A 40 perc megoszlása ugyanis a következő: A oldal 25 perc, B oldal 15 perc. Nem kétséges tehát, hogy még egy szám ráfért volna a lemezre. Mondjuk a "Jóslat", amely az 1984-es a slágeres puhítás után is csak 4 perc 14 másodperc volt.

A dal tehát a lemezről lemaradt, a "Levél nővéremnek" előadás pedig 1976 őszétől már színpadon sem volt látható. A "Jóslat" azonban tovább élt. Most is a fülembe cseng, ahogy 1977-ben szólt: "52 hét van, most 77 van". Aztán 1978-ban így énekelte Cseh Tamás: "70 vagy 80, most 78 van". Aztán mindegyik így folytatódott: "Arctalan év ez, mondd meg Irénnek". Végül egyszer csak hirtelen megjöttek azok a nyolcvanas évek, "tíz fehér bottal, út ütögetve".

 

Szabó István