Fehér zubbonyban,
sötét nadrágban az úton futok,
hátam mögött,
/vive la republique/ – két ló dobog,
a hátam mögött
vashegyek futó célra hajlanak,
dzsidája végét
kengyelbe akasztja a két lovas.
Most szembefordulni.
Vive la... szembefordulni...
Fehér zubbonyban
– utolsó ruhám –
kengyelbe akasztott dzsidák előtt,
– vive la republique –
szembe velem,
vive... lovak dobognak, és senki sem...
Nem, ne, csak így ne,
hogy nem látja senki. Nem így akarom.
/Szembefordulni.../
Nem látnak, nem tudják, csak dobogás,
hisz nem is látják,
senki sem látja, hogy szembefordulok
így szúrnak belém.
/Vive la republique!/
Így szúrnak belém.
Senki, lovak dobognak...
Nem, ne így legyen, vive la...