2011. februárjában mondta Bereményi Géza:
Sose felejtem el, hogy kopogtattak az ajtón, és kint állt egy ember, mind a ketten épp a lakásban voltunk a Tamással, nem volt előre megbeszélt dolog, hisz nem volt telefon meg ilyesmi, s nem is üzent, és mondta, hogy ő Petőfi-kutató, Lukácsy Sándornak hívják. És látszott rajta, egy ilyen kicsi, alacsony, szemüveges, nálunk sokkal idősebb ember, de látszott rajta valahogy a börtönviseltség, vagy az avantgardizmus vagy a besúgóság, nem tudom, valami egyénisége volt annak az embernek, és hogy ő szeretné meghallgatni, mondta még az ajtórácson túlról azt a Petőfi számot, amit mi írtunk, mert „hallom, hogy önök írtak egy, Petőfiről egy, egy értelmezést”. És mondtam, hogy „parancsoljon! Tamás, akkor megmutatnád Lukácsy úrnak a Petőfi halála című dalt?” Azt mondja Tamás, „jó, és eljátszotta ...Három napja született egyébként a dal”. A vendég fölállt, „nagyon szépen köszönöm! Ez valóban egy merőben új Petőfi értelmezés” és távozott.
HG interjújából