Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Legelőször jött egy
középkorú jött-ment,
szerb, de tudni kicsi magyarul.
Mutatni engemből fényes kvarcórája,
én, Dzsoko, tegnap börtön szabadul,
Mér'? Hova viszel engemet?
Mér' a kút mögé engemet?
Dzsoko volt az első,
Tímeának kellő
férfi, aki jött s ment.
Még néha benézett
kicsi kislány végett,
vagy Belgrádból üzent.
Tímeának babája nyáron fogant,
ám hét férfi szabta meg a vérvonalt.
Másodjára német
volt, aki benézett,
können Sie bitte mich ein puszika.
Övé lenni autó, övé lenni minden,
plusz még az övé lenni Tímea.
Madchen, hát ez a demokrácia,
te majd jönni velem el oda.
Azután egy János,
sármos vásáros,
vattacukor és gyöngy,
jött a nyári úton,
be szép vagy te húgom,
hajtsd föl a szoknyád, s csönd.
Tímea a kútba néz, nő lettem, nő,
most talán rám visszanéz a teremtő.
És jött negyediknek
kettő, akik ikrek,
így kettő közül egyik ötödik.
Szovátáról jöttek,
erdélyinek tűntek,
s utána azt mondták, hogy köszönik
a pénzt és a kicsi reggelit,
s a lyányka, hogy lefeküdött őnekik.
És mentek az ikrek,
magas póznát vittek
oda, hol a pénz van.
Mentek a vásárba,
világ csudájára
hosszi magos kalapokba.
Ezen a nyáron Tímea határozott,
nő leszek, mint kút vizén a csillagok.
Hatodik egy Horváth
nevű magyar ember,
elakadt zöldhatáron a busza.
Tímea bár tudta,
hogy Horváth embercsempész,
mégis megnyílt neki a blúza.
Ámult Horváth, hogy mi van ott,
az égbe rakétajel hasított.
Határőrök lőttek
égre riasztójelt.
Sírtak, menekültek,
perzsák és a kurdok
csúsztak-másztak bokrok
áldott védelmében.
Tímeának babája hát így fogant,
ki tudja, ki szabta meg a vérvonalt.
És jött hetediknek
buszról szökött herceg,
perzsa, a zöldhatárról menekült.
Alig ment el Horváth
Tímea kebléről,
a perzsa odajött és lefeküdt.
Én lenni neked szerelem,
jöjj a világba énvelem.
Vagyok neked perzsa,
legyél nekem bármi,
ő a hetedik volt.
Gyere hetediknek,
te valahonnan jött-ment,
zárjad le a, zárd a névsort.
