Valami délutánban,
valami Tímeának,
amikor szél van és délután van,
valami szélütött délutánban,
nejlonzacskók havába,
tíz lengyel kórusában,
valami Tímeának,
valami délutánban,
valami megkevert nagyvilágban,
ahol is népeket megvizsgálnak,
gyereke lett Tímeának,
gyereke lett - én láttam.
Guggolva rá szemétre,
sóhaj és hangok nélkül,
tíz lengyel széltoló kórusában,
valami szélütött délutánban,
nejlonzacskók havával
keverve vére, vére.
Na végre, végre, végre,
új ember néz az égre,
oda, hol végzi majd, az égre,
na végre, végre, végre, végre.
Na végre, végre, végre,
újszülött néz az égre,
nejlonzacskók havára
leesett véres pára.
Leesett véres pára
nejlonzacskók havára,
ez vagy te, gyermeke Tímeának,
tíz lengyel széltoló kórusában,
valami Tímeának,
valami délutánban.
Valami Tímeától,
valami délutánból,
valami szélütött mindenségben
új ember lett, és én nézve néztem
oda, hol ott a végzet,
a gyermek égre nézett.
