Pilinszky János Apokrif című verséről

Pilinszky János:
Mert elhagyatnak akkor mindenek

Cseh Tamás - Bereményi Géza:
Elhagytanak most már mindenek
(énekelt változat)

Pilinszky János Apokrif című verse - Domokos Mátyás filológiai kutatását, szemtanú mivoltát elfogadva – 1952-ben íródott, melyet 1953 tavaszán már ismertetett költőtársaival. 1956-ban a Csillag című folyóiratban jelent meg először, majd 1959-ben Pilinszky kalandos sorsú kötetében a Harmadnapon. (Versek; Szépirodalmi, Bp., 1959.)
Végül a vers, mely értők szerint a költő legnagyobb versei közé tartozik, amely bizonyosan eljutott a dalszerzőkhöz, hiszen a Nagyvárosi ikonok gyűjteményes kötetben is megjelent, melyet 1970-ben adott közre a Szépirodalmi Könyvkiadó Domokos Mátyás szerkesztésében. A kötetet a dalnok nem csak olvasta, de meg is jelölte kedves verseit és így ajándékozta azt - a talán Lator Lászlónál megismert - Juliette Clancier-nek, egy jeles francia költőnek, Georges-Emmanuel Clancier lányának. Az apa Illyés Gyula barátja és fordítója volt, őt pedig Lator László fordította és Juliette nála is lakott, ha Magyarországon járt. Cseh Tamás és a Párizsban élő Juliette-nek szép érzelmekről tanúskodó levelezésének egy része Cseh Tamás hagyatékában maradt fenn. Juliette a következőket írta egy levelében, már Párizsból – még tört magyarsággal, mert éppen tanulta a magyart: „Tegnap este elolvastam újra a Pilinszky-kötetet, amelyet nekem adtál, a Nagyvárosi ikonok, és olvastam a versek, amelyet legjobban szereted, tudom, mert egy pecsét van az oldalakon a neveddel és a címeddel, mindezeket a verseket, melyeknél van egy pecséted, magányosságról van szó, egyedüliségről..." Cseh Tamás érzékeny műveltsége is megkönnyítette, hogy már 1981-ben, a jelenkor pontos történetírója, a feledhetetlen Sebők János ezt írhatta: „a magyar rock kultúra képviselői közül elsőként, vita nélkül befogadták a magyar egyetemes kultúra fellegvárába és művészetének értékeit, maradandóságát ma már senki nem vonja kétségbe."

H.G.