Amikor ezt a megjelenésemet készítettük elő, akkor megkérdeztem, hogy mit mondjak. Mondták, hogy mondjak legalább egy anekdotát. Fogok mondani, de egy jellemző anekdotát azt hiszem, de közben az a szerencsém is adódott, hogy Dobai Péter költő meghallotta ennek az összejövetelünknek a hírét, és elküldte egy versét, ami Tamásról szól. Tamás halála után írta ezt a verset, és ahogy a költő szokta, a túlvilág kapujában játszódik a vers. És akkor erről nekem eszembe jutott, hogy én pedig írtam egy dalszöveget Tamás halála után fél évvel januárban – tehát három és fél éve volt három éve most – és Zalaegerszegen voltam éppen és az üres utcán mentem éjjel, és akkor a lépteim ritmusára írtam egy dalszöveget, azt szeretném itt fölolvasni. És a kettő között, hogy most a tartalomjegyzéket folytassam, a kettő között mondanám el az anekdotát. Először Dobai Péter versét szeretném.
Dobai Péter: Túlélő dalok vagyunk
Cseh Tamás-Indián hív emlékében
egyszer... ha már... tényleg végleg
messze lesz szívedtől a tenger az ének
s mind a hősi nagyságos hajók is
a kikötők hullámtörők bóják
világítótornyok szigetek ölelő öblök
s szép fegyvered: a gitár
szintén lesznek tőled messze mind
s mélyen alámerül a magyar történelem
hogy boldogabb történelmek nyíljanak fölötted
s egy baljós hideg horizonton egyre el el
távolodnak... na... akkor még egyszer utoljára
egyetlen ifjú emlékben egyetlen képben
mintha képmásban minden úton túlrohant
életed visszapillantó tükrében:
lobban és porig ég egyetlen érzés
akkor majd megfáradt dalnok tán megérted
s felfogod magányos fájdalommal:
ennyi volt a magadénak vélt történet
'mely végül mindenestül másoké lesz
őbennük él mindaz 'mit te kénytelen
elfelejtesz igen kiég a nagy képtár
és arcod oly' sok arca
lánggá
lészen
szád még két
szót gyónna:
éltem énekeltem
Íme a költő verse, és akkor közben hadd mondjam el az ígért anekdotát, jellegzetes anekdota lesz. Tamással mi nem szoktuk megbeszélni a tennivalókat és elemezni a dalokat. Egyikünk a másikra bízta a saját munkarészét, és a gyors felfogóképességét azzal bizonyította mindegyikünk, hogy nem elemeztünk, nem vacakoltunk vele, és nem tudálékoskodtunk. Egy alkalommal mégiscsak próbáltuk összefoglalni a kettőnk munkáját, beosztását. Mentségemre legyen mondva a Tamás kezdte. A következőt mondta: Géza, valld be, hogy gyáva vagy! Felütöttem a fejemet, és azt mondtam neki, hogy miért? Azt mondja, hogy valld be, hogy még egy kocsmában sem mered elmondani azokat a dolgokat, amiket te beleírsz a dalszövegekbe, és utána pedig engem küldesz ki, és én viszem a balhét, te hátul meghúzódsz. Erre azt mondtam, hogy - szerénynek akartam mutatkozni - hogy igen, gyáva vagyok Tamás, ez azt jelenti. Viszont te valld be, illetve te bevallottad nekem évekkel ezelőtt mondtad azt, hogy te évek múlva érted meg azokat a dalszövegeket, amiket én írtam több éves éneklés után, tehát te tudatlan vagy! Ő is szerénynek akart mutatkozni, azt mondja, így van. És akkor megállapodtunk abban, hogy egy gyáva és egy tudatlan ember együttműködéséből születtek ezek a dalok. Tehát ez a Zalaegerszegen egy éjszaka a léptek prozódiájára írt vers, amit rögtön hazamentem a színészházba, és a szobában leírtam. Ennek is, ugye a Dobai Péter versének Túlélő dalok vagyunk, és furcsa módon ennek pedig A túlélő dala. Jó, nem akarok elemezni, de Dobai Péter dala ugye a túlvilág kapujában játszódik, igazi költői téma, ez pedig prózai téma dalszövegben. Mi történt azután, hogy elmentél?
A túlélő dala
Amióta elmentél, éppen január van,
Én itt vagyok betűzve az éppen-januárban.
Amióta elmentél, csupa kicsi most van,
Fel és alá futkosok rácsokmenti mostban.
Loholok és lihegek, nem több vagyok ennél,
Sorrácsok közt iszkoló, mióta elmentél.
Amióta elmentél bágyadt kenyérharc van
Vadászcsoport vagyunk mind szikár barlangrajzban.
Míg mielőtt elmentél az igazság veszély volt,
Mára már észrevétlen kicsike szégyenfolt.
Nem és nem megyek én el, ezt még végignézem,
Amíg nincsen ez a vész egész végig készen.
Ajánlás:
Jó Január Hercege, én ezt azért írtam,
Értesülése legyen annak,
Aki kint van.
Jó Január Hercege, ezt azért is írtam,
Megnyugvása hogy legyen annak,
Ami bent van.