Kaland Barátom aki voltál, aki vagy
hívnálak mint tegnap
találkozunk, majd ha fagy
hó lesz nagy...
Zizeg a csönd a fűben
árváit ringatja Isten
angyalok mélyen alszanak.
Száguldunk városok felé
Várnak a vad – szelíd lányok,
nyíltszívű barátok, és
vérre szomjazó ordasok a
süket éjszakában.
Szegeden rajongtak értünk, de
hazafelé Szolnokon az arcod lerúgták, igaz
utólag elmondtad, sokat dolgoztál ezen.
A fekvő test fölé ugorva ordítok, nem
csak egy ember, elég!
Széttéphetnének, de morogva
visszalejtenek az asztaluk felé.
Kihúzlak végig a hotel hallon át
nézek a portásra, segítsen, kérem !
Fejét elfordítja, akár egy hollywoodi filmen.
Húzlak a válladnál fogva, be
a kocsiba. Ébredj megbíz!
Ezek megölnek minket, és
ránk gyújtják az autót...!
Géza, kék az ég.
Visszafelé is így van, próbáld ki, látod
Géza, kék az ég.
Na látod!
Hívnálak, mint tegnap.
Zizeg a dal a szívben.
Árváit ringatja Isten.
Gyerekek mélyen alszanak.
Lelkük kapuit sarkig tárva
dörmögnek hajnalig borok fölött .
Vagy jöjjön az ördög duhaj éjszakája, jókedv
könnyű lányok, s két önkéntes száműzött.
Nyert csaták után, Füst a Szemében
Kék Felhővel hajnalig vigad.
Pokoljáró penge dudások, ahogy
egy költő már írta azt.
Kaland Barátom, hozz valamit innom
vedeljünk együtt, te meg én!
Szédülünk, de ez a cél. . .
Holnap talán engem hívnak, s
nincs több kaland, nincs szenvedély.
Találkozunk ott fönn, egy felhőn
hisz ez is nemsokára eljön.
Daloló szíveink éberen az égen.
Árváit biztatja Isten.
Angyalok mélyen alszanak.
Gyerekek mélyen alszanak.
Öregek mélyen alszanak.
Csak mi nem alszunk már
soha soha soha többé.