Cseh Tamás Az égboltsapkájú ember születéséről
(részlet a Háy Jánossal való beszélgetésből a 2008-as Ördögkatlan fesztiválon)
„… Na, és mentünk haza italozásból a Quartier Latinból hazafelé a Rue Surcouf és a Rue Saint-Dominique irányába, és ott beültünk még egy éjszakai kávéra, és a Géza mondta, hogy nincs valami dallamod Tamás? Hát azért külföldön még nem írtunk dalt, és mondta, hogy Párizsba dalt írni tudod milyen! Ady is biztos itt errefelé kóválygott. Már kicsit löttyösek voltunk a Calvadosoktól, és mondta, hogy van? És elkezdtem dúdolni ezt a ta-da-da-da-da, da-da… és elkezdett írni, és írta, írta. És én ezt úgy féltem, hogy a dallamot el fogom felejteni. A Géza megírja a szöveget és én… de valahogy nem felejtődött el, hazáig dúdoltam. Ott a kölcsön kapott lakásban valahogy rögzítettem a dallamot, tehát a dallam megmaradt és kész lett a dal, és olyan gyönyörű volt! Tündér szemekkel üres mezőkre, határ határát ahol elveszti mindig van onnan tovább hova menni… Szóval olyan sorok vannak benne, hogy hát megállt az eszem, hogy a Géza micsoda, hogy Párizsban ez a gyerekből kilökődött a tehetség meg belőlem is, mert hogy a dallam is milyen gyönyörű, és hazaérve Magyarországra, mert aztán persze, hogy nem disszidáltunk, mert haza kellett jönni a kicsi, koszos, édes hazámba haza kellett jönni mind a kettőnknek, mert haza hajtott bennünket a vérünk hála a Jóistennek. És akkor itthon a dal elkezdett működni. Fölvettük magnóra meg ugye akkor ráadásul nemsokára lemez. Hát Erdős Péter berontott a színházba, és hát valami stúdióba vonult ott, mert raccsolt ez az ember, és mondta, hogy stúdióba vonultok Másik Jancsival, Levél nővéremnek föl van véve, szóval parancsra lemezünk lett rövidesen. Majd egy következő lemezre föl akartam, a Gézának mondta, hogy ott van az a gyönyörű dala Az égboltsapkájú ember, és a Géza mondta, hogy nem! Nem értettem, hogy mi a fene van vele. Hát ott van egy gyönyörű dal, miért nem vesszük föl már valamelyik lemezünkre ezt a csodát? És akkor egyszer csak bevallotta, hogy Tamás, fele Weöres Sándor. Úgyhogy amikor, amikor végül is lemezre került, akkor írtunk a…
Háy János: Weöresnek.
Nem, nem neki, mert ő beleegyezett, ő még élt, hanem a felesége.
Háy János: Károlyi Amynak.
Amy. Meghallgatta, és igent mondott, és így került lemezre.
Bocsánat, a János említett egy dalt, és mint minden dalnak sorsa van, és ennek azért elég kedves. Hát ritkán ír Párizsban az ember dalt…”