„… Antoine és Désiré viselt dolgai önmagukért beszéltek a dalokban. Ezek az új dalok szövegükben is, zenei anyagukban is különböznek egy kissé a „Levél” anyagától; mindenekelőtt azzal, hogy hangsúlyosabbá vált bennük az irónia, szarkazmusban kísértetiesen emlékeztet egyik-másik dal Edgar Lee-Masters kisvároskájának sírfelirataihoz s néha a groteszk is megkapja a maga „auftaktos” ritmuseltolódásával, a gondolatéval és a zenével is, a jól észrevehető hangsúlyt.
Korábbi impresszionista színfoltjai nem halványodtak el Cseh Tamásnak, de az utóbbi sorozat már szürrealisztikus színekkel és festői eszközökkel dolgozik, habozás nélkül a közönség sorai közé lökve egy-egy bizarr akkorddal megtámasztott ötletet; s ha egyeseknél csak kissé késve „esik is le a tantusz”, előbb-utóbb mindenkinél leesik, és működésbe hozza az érző- és gondolkodó-mechanizmust.
És ez feltétlenül igazolja a műfajt.”
/részlet Kovács Ferenc cikkéből. Dunaújvárosi Hírlap, 1978. február 10./
Cseh Tamás 1978. február 7-én Dunaújvárosban, a Nehézipari Műszaki Egyetemen lépett fel az új műsorral, az Antoine és Désiré lemez dalaival. Ez az előadás mintegy főpróbája volt a február 13-i Várszínházban megrendezett hivatalos bemutatónak.
A Népszínház (Várszínház) igazgatósága nevében küldött üzenet a bemutató estéjén.
„… A színház telitalálata: Cseh Tamás Bereményi Gézával együtt szerzett Antoine és Désiré című dalsorozata, bár fölhangzik másutt is az országban (néhány hete már hanglemezen is kapható), pontosan illeszkedik a Várszínház stílusvilágához.
Cseh Tamás és Bereményi Géza már előző műsorában is bebizonyította, hogy korosztályában a legpontosabban képes megrajzolni a ma harminc év körüli generáció szellemi önarcképét. A „beatnemzedék” megcsöndesedése a mostani előadóestre még érzékelhetőbbé vált. Élmény volt hallgatni őket a színpadon.”
/részlet Sós Péter János cikkéből. Népszabadság, 1978. május 7./