Antoine-t s Desirét
fújja a szél,
előredőlve közelednek.
Mindkettő énekel,
s velük a dal
szintén megbillen egy kissé.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Dúdolok én,
s mert fúj a szél,
előredőlök hát én is,
és ez a dal
előredől
énvelem együtt egy kissé.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Antoine s Desiré
– kabátjuk lobog –
már attól tartok: feldőlnek.
S féltem magam,
mi lesz, ha majd
túlontúl előredőlök.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
De itt van a dal,
a számon kijön:
támasznak hasznos légáram.
A föld felé énekelünk,
nehogy túl előre dőljünk.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
Antoine s Desiré
széllelbélelve
jönnek, és máris itt vannak.
Most megáll a szél,
istenem, csak most,
csak most nehogy előredőljünk.
Tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm,
tűrüpp, türűrüpp, türűrümm.
