Tangó! Tangó! Tangó!
Homály
- hasztalanul kutatsz - fedi el az utat,
melyen járunk.
Homály,
s csöppnyi keserű íz ez az élet,
talány ez az élet nekünk.
Egy éj,
s itt a régi varázs, újra égő parázs
van a szívem helyén.
Tudom,
úgyis hiába futsz, utolérlek,
s kigyúl egy fény valahol.
A csók,
ez az édes gyümölcs,
ami újra itt ég a számon!
A csók, jaj,
ez a végzet!
A csók,
ez a végzet, halál!
Tánc!
Ha a hajad lobog,
engem reggelre vár a halál!
Talán.
Szoknyád rubinpiros!
Hajad rubinpiros!
Füled rubinpiros!
Lábad rubinpiros!
Szemed rubinpiros!
Melled rubinpiros!
Hajad rubinpiros!
Gyönyörű!
- Gyönyörű! -
Ma még
- ma még -
újra rám találsz.
Tánc,
mely a halálba viszi azt,
ki hisz a szerelemben.
E tánc
legyen újra ma sikk,
vigyük újra ma sik-
sikerre!
E tánc legyen végzet!
Halál!
