„A 100. éjszaka” kitűnő dal, egy ritkás vonulatba tartozik. A születésekor „divatos” besorolás szerint hívhatjuk „mai dalnak”, amely direkt módon és kertelés nélkül szól „földhözragadt” élethelyzetről. (Ilyenek még többek között: Bea bejáró, A munkásszállás, Batthyány tér, Feljelentés, Váróterem, Két három csomag Kossuth)
A szövegben Bereményi Géza állítása szerint saját fiatal korát idézte fel: „Többször csavarogtam úgy Budapesten, hogy nem tudtam éjjel hol fekszem majd le. Padokon aludtam, vagy az utcán megszólítottam hozzám hasonló fiúkat, hogy tudnak-e szállást adni. […] gyakran lehetetlenné tettem magam olyan helyeken, ahol nyugodtan alhattam volna.”
A dalnak kézirata szerint a címe „A 100. éjszaka”, és 1973-ra van datálva.
Arra az évre tehát, amikor március 1-én Cseh Tamás első fellépése volt a Huszonötödik Színházban. A színház szórólapja, a kritikákban felemlegetett címek és szövegek szerint, a „Dal nélkül” című műsorban nem szerepel „A 100. éjszaka”. Nincs rajta a Kecskeméti Gábor által 2009-ben kiadott élő felvételen sem. Arról, hogy először mikor hangzott el nyilvánosan nincs megbízható adat. Egy dolog azonban biztos, hogy a hanglemez-megjelenés előtt már ismert volt. A koncerteken hallott és megkedvelt dalt kezdősora alapján „A negyedik éjszakán” címen azonosítottuk akkor.
Aztán 1978-ban a második nagylemez tematikájának megfelelően „álnéven” került a nagy nyilvánosság elé. Az „Antoine és Désiré” LP másodok oldalának nyitószámaként mesélte el hogyan is volt „Amikor Désiré megérkezett Budapestre”. A két figura életrajza a lemezborítóban sok mindenre magyarázatot ad, tisztázza az egyes dalokhoz való viszonyukat. Innen tudhatjuk, hogy Désiré húszévesen már másodszor tette meg ezt az utat Gyömrőről, hiszen a gimnáziumot Budapesten kezdte, de rövid idő múlva kicsapták „divatos táncos helye látogatása [...], kozmopolitizmus, rock and rollozás és egyéb kicsapongások, egzisztencializmus, cowboynadrág miatt”. A dalok címét, mint ezesetben is, tehát megváltoztatták, hogy azok a szereplőkhöz kapcsolódjanak.
A lemezfelvétel 1977. október-november hónapban készült el és a színpadi bemutatóval egyidőben, 1978. februárjában jelent meg.
Mivel a dal különböző felvételeiből több is rendelkezésünkre áll, csábító lenne ezeket különböző szempontokból vizsgálni. Ez azonban ennek az írásnak a kereteit meghaladná. A kínálat felsorolása után ezért pusztán néhány érdekes összefüggésre hívjuk fel a figyelmet.
1. 1977. május 6. BME R klub élő felvétel
2. 1977. október 22. BME Szkéné Színház élő felvétel
3. 1978. március „Portré” Fehér György filmje a televízióban, bemutatva 1982. szeptember
4. 1981. december 18. BME Szkéné Színház élő felvétel a „Dal nélkül” felújítása
5. 1989. április 14-15. Katona József Színház élő felvétel a „Vasárnapi nép” c. LP-én
A két profi felvételen a dal címe újra „A 100. éjszaka”. Talán nem véletlen, hogy a „Dal nélkül” felújításában feltűnik, ami arra utal, hogy az első műsorban mégis feltűnhetett olykor. A dal legjobban hangszeres kísérettel érvényesól. az első két alkalommal Novák János, az utolsó kettő esetében pedig Novák János és Márta István muzsikált a háttérben. A televíziós változat kivétel, ott minden dal, ahogy ez is, gitárkísérettel szól.
A „100. éjszaka” ritkaságnak számít azért is, mert az előadónak lehetősége nyílik rögtönzésre. Ez pedig más-más megoldást kíván tőle a zenei háttér jellege szerint. Érezhetően a legnagyobb gond akkor jelentkezik, amikor a zenészeket „elragadja a hév”. Ilyen esetben is, ahogy azt utolsó két koncert mutatja, ugyanazokkal a szereplőkkel is karakteresen más lehet az eredmény. Az 1981-es felvételen egy dzsesszes háttér előtt Cseh Tamás jól megállja a helyét, míg a Katona József Színházban a kakofonikus háttérzaj nemcsak az előadót bénítja le, de a dalt is tönkreteszi. A gitárkísérettel előadott tévéfelvételen Cseh Tamás inkább füttyre vált és egy bájos tévesztéssel együtt is a dal a megkívánt keretek között marad. A közönség valószínűleg ezzel a változattal találkozott legtöbbször.
A hatvanas évek végén lett a pop szcéna csillaga a Bee Gees együttes. Első átütő sikerük a Massachusetts volt. Hogy kerül ez ide kérdezhetnék, ám a Szkénében 1978. október 22-én készült felvétel válasz ad a kérdésre. Ezzel éppen egyidőben zajlott a hanglemezgyári lemezfelvétellel is!
Amikor másodszor az impro részhez ér a dal, a történet éppen lezárul, a főhős a huszadik éjszakán egy jobb főbérlő láttán abban reménykedik, hogy a századuk éjszakát már barátnőjével Vetró Irénnel töltheti Budapesten. A remény azonban mindig viszonylagos, vagy teljesül vagy nem, ki tudja? Itt azonban talán mégis többről van szó. Az improvizáció során ugyanis Cseh Tamás beidéz két sort az említett világslágerből. "Feel I'm goin' back to Massachusetts, Something's telling me I must go home". Magyarán: „Érzem, hogy visszamegyek Massachusettsbe, Azt súgja valami, hogy haza kell mennem.” A történetnek tehát még nincs vége, Gyömrő sem kizárható lehetőség. A lemezre ez a fordulat nem került rá. Okaként ennyi idő távlatából leginkább a szerzői joggal kapcsolatos óvatosságot látok. Esetleg azt a felvetést, hogy ez, az iménti interpretációval szemben, nem is olyan jó poén.
Bereményi Géza 70. születésnapjára megjelent verseskötetében külön ciklus szerepel „Antoine és Désiré” cím alatt. Ebből azonban kimentett néhány korábban ideiglenesem ott állomásozó dalt, mint a „424-es”, „Balogh Ádám”, „Munkásszállás” vagy a „100. éjszaka”. Viszonzásul az örök körforgás jegyében Désiré megkapta az „Álomfejtés”-t, a „Légy ma gyerek tangó”-t, a „Születtem Magyarországon”-t és „A jobbik részem”-et.
„A 100. éjszaka” jó példája annak, hogyan bújócskáztak az „első nagy eresztés” dalai a felhasználás során.
(Szabó István írása)