Holdfénybe rohan
az éjféli vonat,
ő meg csak vele,
nincsen istene.
Nincsen már szíve,
egy fillérje se,
míg holdba rohan
az éjféli vonat.
Nincs semmi titok,
úgy száll, úgy robog,
nincs semmi varázs,
csak várakozás.
Az éjféli vonat
magával ragad,
a hold csak dagad,
majd szét nem szakad.
Az éjféli vonat
holdfénybe szalad,
ő meg csak vele,
két kő a szeme.
Bármire képes
ez az ember,
állítsátok meg istenek.
Fel-fel a holdba,
megy a vonatja,
és ott ő már
csak pénzt keres.
Az éjféli vonat
majdnem megszakad,
úgy száll, úgy zihál
sínjén a világ.
Bent száll az utas,
a mohó és pimasz,
vágyak kerülik,
álmok kerülik.
Két kő a szeme,
nincs semmije se,
nem lát már okot,
nincs semmi titok.
Két kő a szeme,
égően üres,
két kő a szeme,
égően üres.
Bármire képes
ez az ember,
állítsátok meg istenek.
Fel-fel a holdba
megy a vonatja,
és ott ő már
csak pénzt keres.
Magával ragad
az éjféli vonat,
az ember meg vele,
két kő a szeme.
Két kő a szeme,
és már bármire
rászánja magát,
úgy vágtat tovább.
Az éjféli vonat
magával ragad,
a hold csak dagad,
dagad, csak dagad.
A hold csak dagad,
majd széjjel szakad.
Nincs már miatt,
csak semmi miatt,
az éjféli vonat,
csak semmi miatt,
az éjféli vonat.