Hogy…
Menj teve, menj teve, lássam a hasznodat,
te tétova, néma állat.
Úgy megyek, úgy megyek, púpodon befele,
úgy, mintha ringatnának,
Menj teve, menj teve, menj teve, menj teve, menj!
Csattog a, csattog a, csattog a peronon
tétova, kényes lépted.
Állati műremek, szép, kecses alakú
hullámokon henyélek.
Menj teve, menj teve, jó teve, szép teve, menj!
Menj teve, jó teve, bölcs teve, szép teve, menj!
Menj teve, emberek mérik a hasznodat,
kell teve, vagy nem nékünk.
Menj, mert még rád mondják végül az emberek:
tevére nincs szükségünk.
Menj teve, jó teve, szép teve, bölcs teve, menj!
Menj teve, emberek mérik a hasznodat,
kell teve, vagy nem kéne.
Menj teve, mert ha nem mész velük megadón,
kiirtanak és vége.
Hát menj teve, menj teve, jó teve, szép teve, menj!
Hát menj teve, jó teve, bölcs teve, szép teve, menj!
