Cseh Tamás és Dosztojevszkij
Cseh Tamás zeneszerzőként, előadóként kapcsolódik Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijhez, ezt sokan tudják, azonban hogy színészként is, azt talán kevesebben.
Az F.M. Dosztojevszkij és az ördög című Cseh-Bereményi-dal 1972-ben született, azonban 1981-ig várni kellett, hogy a Műcsarnok lemezen megjelenjen. A könnyed, játékos Bereményi-szöveg egy fiktív pillanatot ragad meg Dosztojevszkij életéből, egy 1849-es pétervári éjszakát, amikor egy váratlan látomás formájában az ördög megjósolja neki az életében, szemléletmódjában és írásművészetében hamarosan bekövetkező radikális változásokat. A találkozást leszámítva a szöveg hűen tükrözi az életrajzot, azonban nem csak a biográfia egyes elemeire utal, hiszen maga az ördög is több almalommal megjelenik Dosztojevszkij regényeiben. Talán a leghangsúlyosabban és a dalhoz leginkább kapcsolódó módon A Karamazov tesvérekben, ahol Ivan Karamazov hallucinálja maga elé az ördögöt. Ebben a vízióban is kissé gunyoros, fölöttébb jól informált „gonosszal” találkozunk, aki valójában csak Ivan kételkedő gondolatainak kivetülése.
A dalban megénekelt szibériai kényszermunka és a „fanyar, fura kanyar” után, már 1866-ban, a Bűn és bűnhődéssel egy évben írta az eladósodott Dosztojevszkij A játékos című kisregényét, melyet 1985-ben Forgách András átirata nyomán Csizmadia Tibor rendezésében mutattak be a Katona József Színházban Bán János főszereplésével. A premierre március 29-én került sor. Az illusztris szereposztásban az ez idő tájt a Cseh-Bereményi Jóslatot is a Katonában előadó, Shakespeare Ahogy tetszikében is szereplő Cseh Tamás a Részeget alakította.
Tarján Tamás a korabeli kritikában rá is kitért:
„A nem birtokolt, nem kormányzott élet áll a középpontban. Dosztojevszkij a monologizáló hősben adta ennek az állapotnak a látleletét – Forgách viszont valamennyi szereplőjén körbemutat: íme, egyikük sem ura a sorsának. Elpereg az élet, vakon és logikátlanul, ahogy a rulettgolyó is pörög. Föltűnő, hogy – s ebben talán már a vendégrendező, Csizmadia Tibor vitte, fejlesztette tovább az írói inspirációt – mennyit fekszenek ezen a színpadon. A fekvés, ez az öntudatlan vagy passzív állapot mintegy az élőhalottság metaforája. Zagyva banda-bandázások futó ötperceire tér csak magához a Részeg: a népszerű dalainak hangulatvilágát, intonálási módját túlzottan is megtartó Cseh Tamás a harmadik felvonásban már nem is az asztalon, de a földön nyúlik el, csak belógó, időnként kalimpáló karját látjuk.”
Érdekesség, hogy több alkalom is volt, mikor a Jóslat és A játékos is egyazon napon került műsorra a Katonában, például a bemutató után két nappal délután fél 3-tól még zenészként, este 7-től színészként állt a színpadra Cseh Tamás. Mivel előző nap is volt esti előadás, a díszlet egy része a színpadon maradt, ám ez a beszámolók szerint az előadást nem befolyásolta..
Csengey Balázs