"Nemcsak minden könyvnek, de minden dalnak is megvan a maga sorsa, története."
A "Ten years after" a szerzőpár talán legismertebb dala, de mindenképp a legtöbbet idézett és a legtöbbet feldolgozott. Fohászként szokás értelmezni, a remény dalának, ennek az értelmezésnek a refrén oly sokszor felhangzó sora, a "tíz év múlva ne ez a dal legyen" az alapja. Szép, lírai megfogalmazása az egy vágynak, ha a dalnok egy olyan jövőt kíván, amelyben mai dala már nem lesz érvényes. Könnyen tudott azonosulni ezzel a dal hallgatója is, hiszen a jelen állapotokkal való elégedetlensége plasztikus kifejezést kapott ebben a mondatban. Általánosabb érvényét az adta, hogy a "mosókonyha szükséglakás" képet mindenki a saját viszonyaira alkalmazta, konkretizálta vagy általánosította. Nem véletlen, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években vezércikkek, publicisztikák szerzői is gyakran használták ezt a fordulatot, legtöbbször az idézettel fejezvén be írásukat. Máig töretlen népszerűségének egyik kulcsa feltétlenül ez.
A "Ten years after" a "Fehér babák takarodója" lemezen jelent meg először 1979 karácsonyán, egy évvel a színházi bemutató után. A dalt visszafogott gitár és ritmuskísérettel az ének kamarakórussal való megerősítésével vették fel, ezért azt mondhatjuk, hogy elmaradt a zeneszerző eredeti elképzelésétől. Cseh Tamás Fodor Sándor könyvében így idézi a dal születését: "Amikor írtam ezt a dallamot, hatalmas kórusra gondoltam, páncélos, keresztes vitézek térdelnek csata előtt." Hogy ez végül nem lehetett így arra is volt magyarázata: "A Géza azonnal mosókonyhát csinált belőle." Talán jól tette, tehetjük hozzá a végeredmény ismeretében. A reménytelenséget sugalló mosókonyha-szükséglakás jó nézőpont, a tíz éves perspektíva pedig emberi léptékű távlat, a realitással számoló tervek elgondolásának határaként érti mindenki. A hangsúlyos refrén, a "hatalmas kórus" azonban elfed valami nagyon lényegeset. Azt, hogy a dal szerint mindezt az énekes tíz évvel korábban énekelte, akkor "kérte a jövőt", hogy ne ez a dal legyen. Attól félt, hogy itt áll majd és azt énekli megint, hogy tíz év múlva ne ez legyen a dal. Mivel a félelme beigazolódott, ezért a remény dala egyben a változatlanság szomorú tudomásulvétele is. Akárhányszor is gyúrjuk fohásszá a refrént.
1978-ban Lányi András második filmjét forgatta, amelyet "Tíz év múlva" címmel 1979 márciusában mutattak be. Bereményi Géza konzultáns közreműködője volt a filmnek, ezért tudta jól, hogy a címek azonossága megtévesztő lehet. A "Ten years after" címadás kézenfekvő volt, hiszen a ilyen néven Magyarországon is népszerűségnek örvendő angol rock zenekar révén már széles körben értelmet nyert ez a három angol szó.
Szabó István