...Az új összeállítás címe: ,,Fehér babák takarodója" talán csak annyit jelent, mint annak idején Antoine és Desiré. Egy újabb cím, mögötte újabb dalokkal és megint a dalok lényegesek. Újra felbukkan Antoine és Desiré és beszélgetnek - bizonyos - eddig számukra nem eléggé tisztázott dolgokról, nevezetesen a régi lányokról. Felmerül ugyan az előadás elején, hogy meg kéne vitatni a termelési problémákat, vagy a magyar történelem szényenfoltjait, a korosztályi kérdéseket, valamint a nosztalgiát, de mindezeket Antoine lerágott csontnak tekinti és addig erőszakoskodik, míg ráveszi Desirét, hogy beszéljenek a nőkről. És beszélnek a régi lányokról, akik, már hogy ilyen fehér babákká nemesültek az idők során, most ott vannak Desiré és Antoine emlékezetének polcain. Onnan leveszik őket - és nézegetve őket kiderül, hogy Antoine-nak igaza van, hiszen ,,a férfi-nő kapcsolatban érzelmi szinten is tükröződik az a pályaív, ami a mai harmincasoknak és a környékbeli korunkbelieknek az állapota, mely társadalmi vetületéből.." Ki is derül számukra, hogy ezek a dolgok (mármint a férfi-nő ügyeik) pont úgy sorsunkká válnak, mint egyéb próbálkozásaik. Hogy miért éppen erről beszélnek? Antoine csak annyit mond Desirének erre a kérdésre: ,, Tempora mutantur et nos mutamur in illis". Desiré persze csak néz okosan maga elé erre fel, aztán megy a barátja után és biztosan töpreng is. Ő kihagyta volna ezt a beszélgetést...
(részlet Közgazdász 1979. február 8-i számából)