Mellettem Helga álmodik,
haja a párnán szétfolyik,
álmában horkol egy kicsit,
remélem, álma jólesik.
Mellettem Helga álmodik,
jó lenne tudni azt, hogy mit,
jó lenne álmába benyitni most,
hogy itt vagyok, Helga, itt vagyok.
Mellettem Helga álmodik,
a lelke éppen nincsen itt,
találgatom, hogy merre jár,
tán kitárt karral égre száll.
Vagy épp a földnek vak szívében,
vagy egy képtárban van most Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
bolyongva épp sietve jár.
Bőr alatt vibrál szemgolyó,
Helgával menni lenne jó,
könyöklök, nézem, hallgatok,
forognak néma hajnalok.
Most visszahívni nem szabad,
álmában tán most épp szalad,
meztelen testét bámulom,
rándul a lába a paplanon.
Játszom, hogy Helgát álmodok,
ha már álmában nem vagyok,
álmomban Helga meztelen,
könyöklök, s nézem egy reggelen.
Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen
játszom egy néma reggelen.
Együtt a földnek vak szivében,
majd egy képtárban együtt Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
keresünk épp kijáratot.
Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen
játszom egy néma reggelen.
