Második szövegrészlet

Dalszöveg 

És mosógépeket dobáltak ki. Mosolyogtak, szépek voltak, aztán elmentek. Lawrence kardot rántott a tevén, és tisztelgett a távolodó szerelvénynek, hogy:
- Erős megszállók voltak. Egyszer harcoltam ellenük a Krímben. Jól éreztem ott magam. A jövő úgyis az övék. Na, de folytassuk utunkat, mert ebből nem élünk meg.
És aztán ringott tehát, ringott a tevekaraván végig a Szent István körúton. Körülöttük rengeteg zsibárus kárált, kerepelt, hogy:
- Marlboro. Marlboro. Marlboro. Bitte. Bitte. Bitte. Bitte.
És ott volt a táblás férfi is, aki időközben elvesztette a tábláját, és ettől elfelejtette, hogy kicsoda.
- A táblám! A táblám! - ugrott Lawrence tevéje elé. - Nem láttak itt egy táblát? Meg is mondom, hogy mér kell nekem, mer' így senki se hiszi el, magyar vagyok.
- Én elhiszem, jó ember – szólt le a teve hátáról Ecsédi, csak úgy liberálisan. Maga magyar.
- Ön magyar – erősítette meg Lawrence is, de a tömegből többen odaszóltak, hogy:
- Nem igaz! Nem magyar. Hol a táblája?
A levegő kezdett fölforrósodni.
- Ki ez az ember? - kiáltotta egy utcagyerek.
- Az ENSZ védelme alatt áll – mondta Lawrence, de már rá se figyeltek oda. Lincshangulat, többen lökdösték a férfit.
- Ezt ismerem – súgta Lawrence Ecsédinek. Az ébredő népek gyermekbetegsége, de van benne valami szép is.
Aztán a férfi megtalálta a tábláját. A pajkos utcagyerek dugta el neki, de ez most már nem érdekes, mindenki megnyugodott és munkája után látott.
- Marlboro. Marlboro. Marlboro. Marlboro. Marlboro.
És ringott, ringott hőseink tevekaravánja, míg egyszer csak a Lawrence nevű kém szárazon megszólalt, hogy:
- Well, utunk céljához érkeztünk, my friend. A központot látja maga előtt.
És Ecsédi kinézett az arab szikár burnuszos válla mögül, és megpillantotta a Nyugati pályaudvart.
Na most ezt úgy kell elképzelni, mint egy háromosztatú tervrajzot. Egyelőre.
1. Legbelül emelkedett a Nyugati pályaudvar impozáns tömbje fellegvárszerűen az égre.
2. Körülötte egy nagy embergyűrű, amely be akart jutni a pályaudvarra azért, mert annak a neve nyugati volt, de kéksisakos katonák nem engedték őket. (Erre a tragédiára később még
visszatérünk.) Kéksisakos katonák szorították vissza a tömeget.
3. A külső gyűrű egy, az egy, az egy olyan nagy-nagy bódételepülés volt, afféle vadkeleti piac. Piláfárusok, koldusok, zsebtolvajok, korrupt rendőrök, szerzetesek, szerb komitácsik, medvék, erőművészek, citerások, rengeteg szemét meg lócitrom, mert lovak is voltak ottan. Anyák siratták halott fiaikat, nőgyógyászok végeztek abortuszt a nap ellen kifeszített ponyvák alatt, értelmiségiek vitatkoztak a médiák műsortervéről. És, és rengeteg volt a rákos, meg az infarktusos, de sok volt a vidám pofa is, satöbbi.
A legkülső gyűrűnek is a szélénél, közvetlenül a pénzváltók asztalkája mellett, a, a közös nagykabát alá bújt Igazoltató Bizottság szűrte meg az érkezőket. A kiemelkedően nemes kócsagfej rájuk rikoltott, hogy:
- Igazoljátok magatokat, kutyák! Mit tettetek a szebb jövőért? Tetvek, ganék, tökörészek, dögvész, fujj!
Ecsédinek az ijedtségtől egy fillér sem maradt a zsebében, helyette az oxfordi spion kattant egyet, mint a lakat, hogy:
- Nem ismersz meg, testvér?
- Sir Thomas! Sir Thomas! Sir Thomas! - mondta a kócsagfej, és hosszú nyakát mélyre hajtva csókolgatni kezdte Lawrence piros csizmáját. A bizottság többi tagjai is kikiabáltak a külső meg a belső zsebekből, a kabátujjból, meg a gombok mögül, hogy:
- Sir Thomas, Sir Thomas, Sir Thomas, kezit csókolom!
- A, bemutatom önöknek Mr. Ecsédit, Mr. Vizi barátját. I suppose, ez a név mond önöknek valamit, Vizi.
- Óh, Mr. Vizi, Mr. Vizi – mondta a kócsagfej, és a, a csőrét már a földön fente, úgy vijjogta, hogy:
- Ó, ó, ó, ó, ó, a fényes orcájú, bül-bül-szavú Mr. Vizi! Hát ő, hát ő az, aki már bent van, bent van, bent van ugyebár, odabent van ugyebár a nagyságos engedelmével, a, a nagyságod engedelmével a, a Nyugati pályaudvaron bent van. Ő már oly jó, neki oly szép, oly szerencsés, rózsalugasban ringatják rettegett személyét dióköldökű hurik, ellenségei letépett fejével labdázik mélán, vessző, OMO, OMO mosóporban fürdetett mosolya fényesebben tündöklik még a New York-i szabadságszobor fáklyájánál, még az európai eszme ragyogásánál is. Ó, ó, ó, ó, neki már jó, neki már jó. És mi mikor juthatunk be, Mr. Lawrence?
- Vizi a pályaudvaron van? - kiáltotta Ecsédi. Vizi bent van a pályaudvaron? Bent van a Nyugati pályaudvaron Vizi? Azonnal látni akarom a barátomat!
- Hahaha! - nevetett fel a kócsagfej. A pályaudvarra nem juthat be gatyás paraszt, furkóházi, senkibunda, körmös indulatú keleti! Nyelvvizsga kell hozzá, alacsony vérmérséklet, magas IQ, szexvizsgálat, és hűségnyilatkozat!
De Lawrence megsimogatta Ecsédi fejét, hogy:
- Majd én elintézem.
- Az más, az más, az más, ha Mr. Lawrence elintézi - mondta a kócsagfej, és a kabátszárnyakat szétnyitva földig hajolt.
Hőseink tevekaravánja lassú imbolygással átszelte az ócska piacot közben. Körülöttük a népek kohója tombolva zengett. Ecsédi csak ámult és bámult, hogy:
- Hát itt piacra került minden?
Mer valóban piacon volt ott minden, ami szegényes, ami nem kell, ami, ami úgymond elavult. És egyre nőtt, nőtt, dagadott az embergyűrű a Nyugati pályaudvar körül. És az utánpótlást a tízezrével áramló menekültek képezték, mert tízezrével áramlottak oda, tánclépésben, arcukat az égre emelve, világtalanul, ujjaikkal a fej mellett csettingetve. És legelől, legelől ment egy köpenyes hegedűs, és csak húzta, húzta nekik. Ez maga volt az ördög, elárulhatom.

Multimedia track