Ez a dal először a Utóirat című lemezen jelent meg Pridem XVI. századi énekekből címmel.
Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Szegény Antoine elvesztette a szeme világát. Nem talált már több szemet, amibe belemélyeszthette volna a sajátját. És akkor megint jöttek, kopogtattak a szerelvény ablakán King kíséretéből, és jelentették, hogy: Főnök, a Körutat bevetették fűvel. Hej, mostan puszta igazán a puszta, he. És King kérdezte: És Mi ez a berregés? Kombájnok. - mondták azok. Aratás. A tanár úr fölemelte a fejét és mondta, hogy én megmondtam, aztán visszacsuklott. Jól van, tudjuk. - mondta King. Közben a vak Antoine-t már két táncos nő támogatta pisilni az alagútba. Vadászok léptek oda Kinghez, mert vadászok is tartózkodtak a szerelvényben, és kérdezték, hogy: King, lőhetünk díszsortüzet? Engeded? Lőjjetek! - mondta King. Erre a vadászok lőttek. Désiré meg úgy mutatta az idő múlását, hogy két részre esett, egy nagyobbra, meg egy kisebbre. A nagyobb, az gyorsabban járt körbe, mint a kisebb, és időnként, mikor összeértek, akkor teljes Désiré-vé változtak. Ilyenkor Désiré integetett Kingnek, hogy még egy sört, és akkor ketté esett megint. És akkor valaki King kíséretéből addig szambázott körülötte, amíg Désiré megint összeért, és akkor megitatta, gyí lovam, gyí betyár. Désiré egyre gyorsabban járt körbe. Mi történt még? Igen. Ja, ja, hogy Antoine ezt megpróbálta kitapogatni, hogy mennyi Désiré, mennyi? Désiré időnként ütött. Antoine ezt meghallotta és a zajt túlkiabálva közölte a számokat vakon. Közben kutatófúrásokat végző régészek potyogtak le föntről, ezek is pezsgőt kaptak. King, az tollakat tűzött a hajukba. Désiré négyet kondult. Megint jöttek, kopogtattak, mindenki oda nézett. Egy nagy hárász kendőbe burkolt kislány nézett be könyörgő szemekkel a mulatozókra. Csendesebben vigadjanak! - mondta. Az Isten áldja meg kendteket, szegény édesanyám beteg. Feleletet egyik sem adott, kihörpintették a poharaikat, véget vetettek a zenének, és hazamentek a legények. Hát, a kislány pedig úgyszintén hazament, végig a Körúton, térdig érő fűben. Gondosan megkerülte a kombájnokat. Így jutott el a lakásig, ahol szülei nem voltak otthon, édesanyját kórházba szállították. Kislány fogat mosott. Láttam Antoine-t, meg Désirét, - gondolta - nekem más a véleményem. Azzal lefeküdt. Az ágyban még egy kis ideig gondolkozott, hogy ki ez az Antoine, meg a Désiré? Énekeltek. Az a fontos, hogy énekeltek. És emlékezett egy dallamra, azt dúdolta el, hogy, hogy...