Ez a dal először A telihold dalai című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Ezt az álmot látta 1974. december 31-én, egy kis elő-szilveszterezés után egy Désiré nevű állampolgár, majd ezt követően verejtékben úszva fölébredt. De hol? Körülnézett, ismeretlen helyen találta magát. Megtapogatta maga mellett az ágyat, az még meleg volt valakitől. De kitől? Nyílott a szobaajtó, csinosan érett nő lépett be rajta kabátban, odahajolt Désiréhez és szájon csókolta: Szervusz! Szervusz! - mondta Désiré az ismeretlen nőnek. Hová mégy? Dolgozni, a gyerekek már az óvodában vannak. - mondta a nő és elment. Akkor lehet, hogy ez a feleségem lesz időközben. - gondolta Désiré és aztán fölkelt, kiment a konyhába. Közben észrevette, hogy nagykabátban aludt. És a konyhában megkérdezte egy idősebb, ismeretlen nőtől, aki rántottát sütött, vagy tojást főzött, hogy ki volt a fiatalabb, ismeretlen nő? Désiré, neked ma találkozód van egy Antoine nevű barátoddal a Blaha Lujza téri metróállomáson. - válaszolta a válasz helyett az idősebb ismeretlen nő. Akkor ez az anyám, vagy az anyósom lesz, gondolta Désiré. Meg még azt gondolta, hogy ismerős, vagy ismeretlen, jogom van szeretni őt, és azzal hátulról átkarolta az ősz pongyolást, a hóna alatt fölnyúlt a füléhez és azt kezdte piszkálni, hogy tö, tö, tö, tö, tö, tö, tö, tö, tö. És a nő pedig mondta, hogy na, Désiré, alszol még, vagy ébren vagy már? És Désiré énekelni kezdett a háta mögül a fülébe, hogy...