Jég alatt télen
halaknak álma
szétfolyó
téboly.
Lebegnek némán
smaragd vizekben,
jég alatt, s szétfoly,
szétfolyik álmuk
a nagy vizekben,
ezüstös halaknak álma.
Aludj hát, drága,
jégpáncélt álmodj,
ezüst halaktól
tanulj el álmot,
nagy vizek mélyén
alvó halaktól
tanuld a nagy álmokat.
Vontatott élet,
vontatott álom
szétterül
fázva.
Jég a fedője,
szemhéj a szemre,
színezüst
zárja.
Álmodd hát, drága,
halaknak álmát,
a vontatott hófehér tébolyt.
Jég alatt, télen,
zöldes vizekben
halak lebegnek,
szenderegnek,
és az ő álmuk álmaidban
hangtalan szertefolyik.
Hangtalan élet,
hangtalan álmok,
jég alatt vízben
kopoltyú tátog.
Jég alatt, télen
halaknak álma
úszik a szemben,
mikor lezárva.
Álmodd hát, drága,
halaknak álmát,
a vontatott hófehér álmot.
Semmi sem mozdul,
kopoltyú tátog,
elszenderednek
mind az átkok.
Engedd magadba
halaknak álmát,
a vontatott nagy álmokat.
