Időpont
Beszélgetés Cseh Tamással
Turné előtt
Nem emlékszem, láttam-e valaha Cseh Tamást más ruhában, mint farmerben és pulóverben. Mindenesetre a Katona József Színház szeptember 26-i, szombati előbemutatóján már küllemével is meglepheti a közönséget.
- Hát igen, a hajam most már körbe van nyírva, de az előadásra talán még ezen is igazítunk. A színes zakó, a nadrág, sőt a szemüveg némileg már hozzám nőtt, mivel a készülő Bereményi filmben viselem őket, amelyben zongoristát játszom. Egyébként Bereményi ötlete volt, hogy bújjak ki a megszokott külsőmből, mivel az, aki most a színpadra lép a Turnéban, már nem a régi, megszokott Cseh Tamás. Az is, de itt nem a dalnok, hanem egy ember áll, aki szívből jövő meseigaz történeteket oszt meg a többiekkel napjainkról, életünkről. Ígí hát egy időre eldobom a régi külsőmet, bár kissé fáj, hiszen 49 év alatt megszoktam.
Tehát később visszatér hozzá?
- Azt hiszem, igen. Bár ki tudja? Az ember mindig beleszeret abba, amit éppen csinál. Velem is ez történik, már most nagyon szeretem ezt a darabot – amelyik vagy jó, vagy rossz, majd a nézők eldöntik.
Gondolom önkéntelenül hangzott el ez a szó: darab. Eléggé kevés a dal, sokkal inkább színészi teljesítményt követel az előadás.
- Bizonyára sokak számára meglepetés lesz, hiszen összesen tán nyolc-tíz dal hangzik el a színpadon. Viszont van köztük három-négy, amit máris nagyon szeretek. Remélem ennek ellenére sem csalódnak a nézők, akik vélhetően mást várnak.
A próbát végighallgatva úgy érzem, hogy Bereményi Géza szövege erőteljesen politikai töltetű. Napjaink keserűen ironikus kritikája, ahol mindenki kap egy balegyenest, vagy legalábbis egy fülcsavarást.
- A tartalmat én így magamban soha nem summáztam, csak a szívem szerint közeledtem hozzá. Tehát érzem ezt a dzsumbujpiacot, látom a szupermarketet, a Nyugati pályaudvart, meg körülötte a nagy bódételepülést, ahol ott vagyunk mi is és még ezer náció, s benne csellengenek vagy törtetnek a különböző figurák. Van, aki gyönyörű szándékkal, van, aki elsorvadva az új kultúra, a pénzkultúra által, de szikrája még valaminek. Illetve egy alak volt, akit feltétlenül tisztáznom kellett, először magamban – Lawrence, az angol kém – de a történet végén róla is kiderül, hogy esendő, egyszerű ember, aki csak tántorog a világban.
A Nyugati pályaudvar itt jelképes értékű, ha úgy tetszik Európa, ahová "oly rettenetesen igyekszünk". S ugyanakkor kiderül: aki arra hivatott, hogy odavezessen bennünket, látva a kínlódó tömeget, hátraszól a néhány kiválasztottnak: ...csak most meg nem hatódni! Majd visszajövünk értük! Visszajönnek értünk?
- Nem! Az én személyes véleményem – ahogy a mai világot látom -, nem jönnek vissza értünk!
Az életművében hova helyezi ezt az új előadást?
- A színpadi művek közül a Frontátvonulás volt idáig a legkedvesebb, s érdekes módon az is pályaudvaron – nevezetesen a Keletiben – játszódik. Jelenleg persze az új erőpróba a legizgalmasabb. Ennyi prózát még sosem bízott rám Bereményi Géza, szakmailag nagyon nehéz, nem is tudom, a színész kollégák mit mondanak majd róla... Az előadás nagyon nagy kihívás számomra.
Mikor lesz a premier?
- Szeptember 26-án lesz az első előadás, amit mi inkább főpróbának tekintünk. A hivatalos premiere, október 10-én halok meg másodszor...
Gálik István (1992. szeptember 21., Népszava)