Magyar Ifjúság 1973 március

Időpont

1973
március
Leírás 

A DAL HALÁLA

A csupasz színpad előtt egy fiatalember énekel. Gitáron kíséri magát. Cselló, fuvola, másik gitár kapcsolódik a harmónikus, halkan előadott dallamba. A szöveg a dal haláláról szól, amely „egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt, suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt meghalt a dal”. Az utolsó sornál a dallam megtörik, felbomlik alkotórészeire, a hangokra, kaotikus zörejek lépnek a harmónia helyébe.
És máris új dalok következnek: a cigarettáról, a mindent egybemosó, reménytelen esőről, a külváros hangulatáról, Lee Van Cliffről, a sosemvolt westernhősről. Kurucos dallam, francia sanzon, slágerparódia, rubinpiros tüzű spanyol tangó. Rekonstrukció egyetlen pillanatról, arról a pillanatról, amikor Arthur Rimbaud abbahagyva a versírást, a hajóra várt, mely elviszi Afrikába.
Az énekes hunyorog, nem szokott reflektorhoz, bántja a szemét a fény. Új és új dalba kezd, nem tart szüneteket, nem vár tapsot, műsora úgy egész, ahogy összeállította. A közönség mégis közbetapsol, különösen a groteszk humorú számoknál. Melyekről tulajdonképpen nagyon nehéz eldönteni, mitől is humorosak. A szövegtől? Az előadásmódtól? Furcsán keveredik komoly mondanivaló és irónia egy-egy dalon belül is.
Egy órán át tart az előadás, aztán vége. A közönség tapsol, lassan áll fel, nem rohan a ruhatárba. Beszélget, vár, maga sem tudja, mire. Talán, hogy nincs még vége, újabb dolgokat hall még. De Cseh Tamás és kísérői, az Ad libitum együttes közös műsora pontosan egyórás a Huszonötödik Színházban.
Cseh Tamás eredeti foglalkozása: rajztanár. Általános iskolában dolgozik, szereti ezt a munkát. Dalokat régebben ír. Tizennyolc éves korában kezdte, a rock- és a beatkorszak határán, egy zenekarral játszott, eggyel a sok közül. Aztán abbahagyta, csak a maga szórakoztatására írt és játszott dalokat. Némelyik dalból nem lett semmi, némelyik filmzenévé alakult. Ő szerezte a Nyár a hegyen és a Szerelmes biciklisták zenéjét is.
Két éve találkozott Cseh Tamás egy fiatal íróval, Bereményi Gézával. Közösen kezdtek el dolgozni. Szokatlan módon készültek az új dalok. Számtalan példa van rá, hogy verseket zenésítenek meg. Számtalan példa van arra is, hogy zenéhez írnak verset. Főként könnyűzenéhez. Bereményi Géza azonban prózaíróként ismert, verseket nem publikál. Cseh Tamás pedig először lejátszik egy-egy dallamot, és utólag készül a vers. Amit írójuk nem is tart versnek.
Másfél éve dolgoznak közösen. Nyolcvan közös szerzeményük van, ebből válogatták össze A dal halála című műsort. Mit adott számukra ez a másfél év? Cseh Tamásnak énekelhető szövegeket.
Bereményi Géza egy eddig ki nem próbált lehetőségnek érzi a szövegírást. Másfajta kifejezési formának, amelyre nem vállalkozott volna csupán a maga kedvéért, az idő szorításában.
Nem tudni, fog e Bereményi Géza valaha is írni olyan verseket, amelyeknek vers-voltát maga is vállalja. De ha továbbra is csak Cseh Tamásnak ír szövegeket, az sem kevés.
Cseh Tamást kevésszer lehetett látni; egy Jancsó-filmben, a tv-ben, vagy legutóbb a Huszonötödik Színházban. Mégis kialakult már saját közönsége, amely csak növekedhet. A dal halála című estet hatszor ismétlik márciusban, a Huszonötödik Színházban, először március 9-én. A fiatal énekes egész műsora bizonyítja: nem halt meg, nagyon is élő a dal és minden bizonnyal meg tudja szerettetni a maga képére formált műfajt egy széles közönséggel is.

Tóth Ildikó

Kapcsolódó tartalom