Naná, bólogató pálmafák.
Naná, afrikai éjszakák.
A holdfény rászitál
arra a kagylóra,
ami a szád.
Virágok illatát
érzed a déli szél
nagy bársonyán.
Naná, gyere oda el velem.
Naná, hófehér fedélzeten.
Amíg a hajó inog,
hamisan ránk mosolyog,
hej, a kapitány,
s azt mondja: Nászutasok?
Akkor is kérni fogom
a jegyeket.
Naná, részéről csak tréfa ez,
amíg fedélközből szól a dzsessz.
Az élet csupa veszély,
de attól te csak ne félj,
hogy bárki megesz.
Azért mert viccelni talált,
azért még ez a kapitány
nem a halál.
Naná, színház az egész világ.
Naná, és te benne kék virág.
Úgy menj majd innen haza,
azért mert volt egy szava,
viccelni mert,
azért mert viccelni talált,
azért még ez a kapitány
nem a halál.
Naná, színházban voltál szívem.
Naná, és a holdfény így üzen.
Azt mondja: Nászutasok?
Akkor is kérni fogom
a jegyeket.
De aztán csak tiszteleg,
s azt mondja: Továbbmegyek - a kapitány.