Három Mercédesz Szegedre indult mivelünk,
mivel ott éppen tizenkét csákó összeült,
összeültek ott, ők tudták azt, hogy minek,
rájuk indultunk három Mercédesszel,
ez volt a megbízatás.
Ó és ment ott, ment ott, ment ott,
a három Mercédesz hasított ott az éjben,
és mi hátra dőltünk, mondván, ezek Szegeden
ott most összegyűltek éppen,
ők tudják mi a kotta, ők tudják mi a szavalás,
ám viszont mi részünkről adva van a megbízatás.
Három Mercédesz Szegedre ért, és azok ott
összeforrt fejjel nyomták a kottát egy kibaszott
klubszerűségnek a ragyogó teraszán,
föl se nézzenek, már ne éljenek, ez volt a megbízatás.
Én csak nyomtam, nyomtam, nyomtam,
a letekert ablakon át a sok csákóba,
és ők szétröpültek mondván, na most mi van itt,
hát várjál, nem ez a kotta.
Ők tudták mi a kotta, ők tudták mi a szavalás,
ám viszont mi részünkről adva volt a megbízatás.
Tizenkét csákó annyi, mint tizenkét temetés,
fejenként értük tizenkét rugó a fizetés,
három Mercédeszen ott volt a négy magyar,
és még jött jugó, ez volt Szegeden,
ez volt a nagy viadal.
Ó és ment ott, ment ott, ment ott,
négy jugóval, öt magyarral a három Mercédesz,
és mi ezt mind túl is éltük, a tizenkét csákó
elképedéséhez képest,
ők tudták mi a kotta, ők tudták mi a szavalás,
ám viszont mi részünkről tudva volt a megbízatás.
Ó és megy most, megy most, megy most
az élet négy magyarnak, öt jugónak továbbmegy,
ám az összeforrt fejűek, akik tudták a kottát,
én láttam, hogy összedűltek.
Én élek, ők nem élnek, tényleges az, ami a tény,
ők tudták mi a kotta, én tudtam a megbízatást.