Tururururururururu, tururururu.
Tururururururururu, tururururu.
A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát,
jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan,
'45 vad telén, kezdődjön már a roham.
Álltak és vártak utolsó parancsra,
az égen sztálingyertyák ragyogtak.
Áttörünk, áttörünk a Széna téren át.
Áttörünk, áttörünk a Széna téren át.
A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok,
mindenük a fegyverük és a parancsnokok.
Ég a tér, ég a tér, ég a Széll Kálmán tér,
nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér.
És a tisztjeik fölemelt kezekkel,
és az utcákra szegezve a fegyver.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.
Tururururururururu, tururururu.
Bújnak ott a romok alatt helybeliek, magyarok,
városukat a sok csapat, a fényes sisakosok
szállták meg, s az itteniek bújnak a föld alá,
bőrönd, és kisgyerek, és kívül a sok szoldát.
Szemben egymással németek, oroszok,
éjjel, jéghideg éjszaka, fog vacog.
Ég a tér, ég a tér, a Széna - Széna tér.
Fényben áll, fényben ég a Széna – Széna tér.
A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön,
a sok szoldát szorosan áll, majd a parancs, ha jön.
És fél három, és érkezik, és fut, és ordítva rohan
a fény felé 40 000, mindegy már, itt a roham.
És az oroszok tüzelnek, tüzelnek,
ők meg ledűlnek, ledűlnek, ledűlnek.
Üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér,
'45 vad telén a Széna – Széna tér.
Tururururururururu, tururururu.
A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
itt feküdt el sok tízezer, s nézem a házak falát,
golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
a Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott.
Bújt a pincébe apám is, anyám is,
míg a szoldátok üvöltve halálig.
Így megyek, így megyek a Széna téren át,
a Széna tér, a Széna tér, a Széna téren át.
Tururururururururu, tururururu.
Tururururururururu, tururururu.