És a menekültek pedig énekeltek, hogy...
Mi vagyunk a gyüttment mene-menekültek,
világnak országútján loholók.
Mert Lázár vagy te Isten lakomáján,
pajtás, de azért el ne szomorodj.
Törjön bármi életünkre
elönt tőle minket a gyönyör.
Tinéktek tán ez lehet érthetetlen,
nekünk barát a kátyú, a gödör.
Batyu a kézbe,
tüzel a vére,
elöl az ördög, rattattam!
Húzza a nótát,
és a vonófát,
haj, menekültek, rattattam!
Szabad a lélek,
már nem is férhet
meg a melledben bent a szív!
Mene-menekültek
mene-menekülnek,
mene-menetekel, u fárszin!
- Mi történt itt, amíg én aludtam? - kérdezte Ecsédi. Idegen népek gyűlhelye lett az én hazám netán?
Lawrence hátravillantott egy kéket, mosolyogni akart és válaszolni, de akkor hirtelen apokaliptikus dobogás, csatazaj, vak ügetés és fegyvervillogás történt, és a Bajcsy-Zsilinszky út, a Váci út, és mindkét körút irányából vijjogva és torokból ugatva irdatlan tatár lovascsapat száguldott elő, fegyvereiket a csuklójukon pörgették, és vágta közben énekelve lecsaptak a piaci népre...