Íme, virágzik már,
rügyeit bujtogatja
szép mandulafácska,
lám, télben virágzik,
ám csodaszép rügyeit
zúzmara fogja be majd.
Vasból való az ég
fejed és tested fölött,
lásd, kőből a madár,
lásd, vassal jönnek eléd,
hát öltözz most vasba
és kővé meredj.
Csupán vas véd meg itt,
itt már csak kőbe bújhatsz,
lásd, urad futását,
lásd, a véred elillan.
Hát öltözzünk, jaj vasba
és kővé legyünk.
Kőből való madár,
emléked csak ez őrzi,
a tett, s a bőr elrohad,
a vér, a mozdulat elillan,
vas legyél, s egy kő légy
a kövek közül.
