Egy piszkos hajnal elnyelt mindent, nincs egy korty ital
és az út végén ott ködlik az óceán.
A villanydrótok között megszorult gólya,
szikrázó csőrében kis Jézusunk.
De lehet, hogy ez Ausztrália
és nem Heródes városa?
De hát akkor igyunk végre, ha itthon nincs menjünk el, gyerünk!
Most már majd nemsokára nyit a közért,
Chivas Regal, Cuvée Marcel, San Domingo
vagy netán jobb lesz egy liter finom kevert.
Az ausztrálok ezt is kedvelik,
egy kevert hajnalt szerzünk hát nekik.
Sőt, velük együtt tengerre szállunk
és köd előttünk és köd utánunk.
Két deci vodka még a kevertre,
egy gólyacsőrből hullik a pernye.
Gyémánt csillan hosszú hajadban.
Vesszen Heródes vérben, vasban!
Egy rongyingű felhő most húz el innen,
világgá megy rajta a bánatos Isten.
Bánatos Isten, tengerre szállunk,
még köd előttünk, már köd utánunk.
Két deci szilva még a kevertre,
egy gólyacsőrből hullik a pernye.
De most már horgonyt fel és préseld jól a vitorlát fiú
és aztán mindenkinek egy dupla rumot!
Ha útba ejtjük, Európát is szemügyre veszem,
hogy élnek ott nélkülünk a jó magyarok?
Most rájuk koccintsunk, de mind, hahó,
szívemhez nőtt ez a náció!
Az ausztrálok istenére: ők aztán igen,
ők aztán tudják, mitől döglik a légy!
Csak azt nem tudják szegények, hogy ők ugyan mitől,
de hát épp ezért illenének éppen közénk.
És most, hogy minden egybevág,
még egy sört! És aztán nincs tovább.
Nem vagyok részeg, fogd az esernyőd,
pincér, nézze azt a rongyingű felhőt!
Hiszen lángol a gólya a távvezetéken,
szolgáljon ki azonnal, itt van a pénzem!
Ködlobogónk suhogós, de veszendő,
vérben, vasban e víg esztendő,
megbűnhődünk százezer évet,
az ausztrálok istene őrizzen téged!
Nem vagyok részeg, fogd az esernyőd,
pincér, nézze azt a rongyingű felhőt!
Hiszen lángol a gólya a távvezetéken,
minden világos ebben a fényben!
Lángol a gólya a távvezetéken,
minden világos ebben a fényben!