Ez egy nagyon régi dal lenne és már nem tartozik semmihez, de Csurgóhoz igen. Csokonai Vitéz második éneke.
Lehet, hogy nem nagyon emlékszem rá, de nagyon kedves dalunk volt mindig, még valamikor 72-ben írtuk.
Tehát a dal címe: Csokonai Vitéz második éneke.
Leányecskám, verágecskám,
szépen hajlongó úrficskám.
Verágecskám, csezmácskám,
szinte ráillő csezmácskám.
Hermatok, reggelek,
szinte megfestett estelek.
Négy pandúr házad előtt,
nem intesz utánam többet keszkenőt.
Kiállnék házatok elé,
még inkább beállnék katonák közé.
Látjátok feleim,
csinosan kifeslő kertjeim,
szümtükkel mik vogymuk,
isa ölbeesett kéz vogymuk.
Bátyáim, hugecskáim,
csinosan szétfeslő kertjeim.
Csupán csak a munkás méhecskék zsibongnak,
széjjel az illatos rétek közt dongnak.
Csupán csak az apró bokrocskák tövében
zeng a zörgő prücsök a Nap ellenében.
A rezzent gyikocska a gaz közt cserreg,
megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Alosznak maguk is a híves szellők is,
eltikkadtak a Nap hevétől tán ők is.
Látjátok feleim,
csinosan kifeslő kertjeim,
szümtükkel mik vogymuk,
isa ölbeesett kéz vogymuk.
Bátyáim, hugecskáim,
csinosan szétfeslő kertjeim.
