Leányecskám, verágecskám,
szépen hajlongó úrficskám.
Verágecskám, csezmácskám,
szinte ráillő csezmácskám.
Hermatok, reggelek,
szinte megföstött estelek.
Négy pandúr házad előtt,
nem intesz utánam többet keszkenőt.
Kiállnék házatok elé,
még inkább beállnék katonák közé.
Láttyátuk feleim,
csinosan kifeslő kertjeim,
szümtükkel mik vogymuk,
isa ölbeesett kéz vogymuk.
Bátyáim, hugecskáim,
csinosan szétfeslő kertjeim.
Csupán csak a munkás méhecskék zsibongnak,
széjjel az illatos rétek közt dongnak.
Csupán csak az apró bokrocskák tövében
zeng a zörgő prücsök a Nap ellenében.
A rezzent gyikocska a gaz közt cserreg,
megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Alosznak maguk is a híves szellők is,
eltikkadtak a Nap hevétől tán ők is.
Láttyátuk feleim,
csinosan kifeslő kertjeim,
szümtükkel mik vogymuk,
isa ölbeesett kéz vogymuk.
Bátyáim, hugecskáim,
csinosan szétfeslő kertjeim.
