És arra a képre
emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk apát,
Bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyedt, és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?
Hullámok nyomva
anya hajába,
zsorzsettjén még ott kísért
az ötvenes évek szűrt levegője,
tudod a légkör miért
Apa egy este karjára vette Irént
S elhagyott minket, nem fontos ma már, kiért.
Szomszédunk lánya egy délután
megállt a házunk udvarán,
hat éves volt, én négy talán.
Nadrágját lehúzva hasán
valamit mutatott magán.
S kérdezem tőled,
emlékszel, drága,
mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóba,
kaptunk egy jó kis esőt.
S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek
egy telken átvágva, a megálló felé veled.
Tárárá-rárá, lárárá-rárá, lárárá-rárá, lárá,
tárárá-rárá, lárárá-rárá, lárárá-rárá, lárá,
S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek
egy telken átvágva, a megálló felé veled.
