Tíz perc múlva fél négy,
még mielőtt elmégy,
húzd a függönyt szét az ablakon.
Fényes pára omlik,
vízcsepp-özön porlik,
végig az utca tükrös, végtelen.
Ebben az időben szoktak előjönni
nem várt furcsa képek hirtelen.
Ebben az időben bejelentés nélkül
rossz vendégek csöngetnek nekem.
Tíz perc múlva fél négy,
nézd, a járda szélén
ázott macska most úgy átrohan,
mintha tőlem félne,
érezné, hogy vége,
az értelemnek mindjárt vége van.
Ebben az időben szoktak előjönni
nem várt furcsa képek hirtelen.
Ebben az időben bejelentés nélkül,
rossz vendégek csöngetnek nekem.
Úgy hívom: váratlan,
föltámadnak sorban
a meg nem gondolt ős-váratlanok.
Hajlongnak, tipegnek,
némán körbevesznek,
élvezik, hogy rájuk gondolok.
Tíz perc múlva fél négy,
nézd az utca képét,
pára omlik, árva lámpa ég.
Váratlan vendégek,
értelmetlen népek
érkezését várjuk meg ma még.
Erre az időre
számítom, hogy jönnek
a váratlanok, kikre számíthatok.
Így csapom be őket,
engem meg nem lepnek,
hadd higgyék csak, hogy váratlanok.
Ebben az időben szoktak előjönni,
s azt hiszik, hogy róluk nem tudok.
Ebben az időben szoktak előjönni
a váratlan gondolatok.
