Cseh Tamás felbukkanása elbizonytalanította a hatalom képviselőit. Már azzal gyanússá vált, hogy az értelmiség azonnal a védőszárnyai alá vette. Aztán a főiskolások, egyetemisták kezdtek el rajongani érte, majd a beatnemzedék tagjai fedezték fel Budapesten és a nagyobb vidéki városokban. Megjelenése-szereplése demonstráció volt, dalainak egy-egy verssora, töredéke szállóigévé vált, diákkörökben divat lett őt idézgetni, estjeinek magnószalag felvételeit megszerezni. A szerzőpárost gyorsan felfedezték a nemzedék kritikusai is. Sztárfaragó, lelkendező írások jelentek meg róla, interjúk készültek vele, ünnepelték, megválasztották az év emberének is.Mint nemzedékének más tudattermelőit – írókat, szociológusokat, képzőművészeket stb. - a hatalom ettől kezdve őt is gyanakvással „tűrte”, de körülötte nem voltak botrányok.
Cseh Tamás a társadalmi terepen nem volt igazán harcos fajta, dalai enélkül is felszívódtak a társadalmi tudatba, s bár az első nagylemezére neki is hét évet kellett várnia, bemutatott estjei, majd később albumai legalább olyan eseményt jelentettek a szellemi életben, mint Hajnóczy, Petri, Tóth Erzsébet, Nádas vagy Esterházy egy-egy vers- és prózakötetének megjelenése vagy egy Spiró-, Kornis-, Bereményi-dráma bemutatója.
Cseh Tamás ezenkívül arról is híres – bár őt magát a hatalom kijelölt intézményrendszerében másokhoz hasonlóan lekezelték, s kitüntetéseket sem vehetett át – , hogy a magyar rockkultúra képviselői közül elsőként – s vita nélkül – őt fogadták be a magyar egyetemes kultúra fellegvárába, és művészetének értékeit, maradandóságát senki nem vitatta. A színházi, az irodalmi élet éppúgy a maga művészének vallja, mint a zenei élet.