A második levél
Tamás, János, Géza.
Ketten ott fenn állnak a pódiumon, néznek le ránk nézőkre. Tudják azért jöttünk, hogy őket lássuk, halljuk. Láthatóan nehéz elfoglalni helyüket a színpadon, de az egész csak addig tart, míg meg nem kaparintják a gitárokat. János és Tamás. Másik és Cseh. A zenész és a dalnok. Ott állnak fent ketten, keményen és szilajon, homlokukon ráncok, arcukon Isten mancsának, karmának nyomai. Egymást kérdezik, s válaszolnak. Tamás grimaszolva, bohóckodva, János rezzenéstelen, fakó arccal. Szomorú férfiak, akiknek még azóta sincs másuk, csak a dal. Átélték a változást, most éppen szabadok, mert vizelhetnek minden sarkon. A harmadik meg ott ül velük szemben a nézők között és nézi őket. Akár ott lehetne fent velük a színpadon – ott is van –, és még sincs. Tamás neki énekli a dalokat, bele a szemébe. Képtelen megunni egymást ez a két szempár. Géza ül itt lent, ahol mi is vagyunk, feszeng, bámulja a gitárokat ő már megtette a dolgát, most már csak figyeli, hogy a magából kitépett intim darabkák miként fickándoznak ott fent mikrofonok, erősítők és fényszórók között. 18 év múltával újra nővéréhez a gyermekien szeretett Drága Irénhez van kedve szólni. Irén időközben változott, ahogy a fiatalemberek is férfivá aszalódtak.
...
'77-ben egy nemzedék szeretett volna magának egy nővért, soknak nem adatott, s bár a három férfi is elfeledkezett egy kis időre nővéréről, azért mégis volt kihez szólnia ebben az elhasznált világban, hol minden elgyötört. A cím változatlan: Gyömrő, Zrínyi utca hét szám s a levél utolsó szava is mementó: Csókol öcséd. Gyönyörűek a dalok, s gyönyörűek ők ott ketten fent a színpadon, János és Tamás. Hirtelen vége. Jó lenne még, még… hallgatni tovább. Aztán taps, Géza valahogy felkerül a színpadra, ott állnak hárman kiürülve, álmoktól, rögeszméktől kizsákmányolva. Nem maradt más a végére, csak a testvéri intelem: Kedves Irén ha lehet, kérlek, esténként korábban feküdj le. Ez adatott.
Martinovics
(Cseh Tamás-Másik János-Bereményi Géza Levél nővéremnek 2. című előadása e hét szerdán – szeptember 7-én – a Jam-fesztivál első napján a Veszprémi Egyetem aulájában este hatkor megtekinthető.)
Veszprém Napló, 1994. szeptember 5.
