Katona József Színház
Levél, kibukásilag
Levél nővéremnek 2
...
A szélére ültem, ez alatt a tizennyolc év alatt egy kicsit marginalizálódtam, és oda is szólt a jegyem. Nem a természetes testtartásomban ültem; gondoltam, ha már itt volnék, viselkedek: látok egy keveset. Színházlátott ember. Az urak gitározni kezdtek, zongora, épp úgy indult, mint tizennyolc éve. Szépen összekötve. Ez egy színház, jó kis hely. Viszockij ugrott be. S ahogy a percek teltek, volt belőle száz darab sok, mégis, egyre több ismerős. Csupa ismerős rács. Ismerős képtelenség. Ismerős pusztulás és ismerős túlélés. Továbbá előkeveredett egy tanárnő is, az a kontyos, ha jól emlékszem, épp a piacon guberált szegény, meg egy volt osztálytárs is, neki azért megy, mit megy, suhant körötte az autó. Rendszerváltozás volt. Vannak azért szép emlékeink. El lehet nevetgélni kibukásilag.
...
m.l.t.
Magyar Narancs, 1994. március 24. Kultúra rovat, 30-31. oldal
