Ő egy nagyon tiszta, nagyon idealisztikus fiú volt és hát nemigen látta át azt a szörnyű szennyet, amit itt a privatizációval és egyéb túlélésekkel meg kellett tapasztalni, III/III-as és egyéb ügyekkel. Ezért is mondom ezt, mert se ebből az időből és későbbről se tudok, hogy Cseh Tamás politikai gyűlésen énekel…
Mindenekelőtt nekem valamit tisztáznom kell azzal kapcsolatban amit mondtál. Ez nem egy politikai szereplés volt. Ez egy nemzeti ünnepnek a tisztességes megünneplése. Itt nem pártpolitikai gyűlés volt, nem parlamenti politikai megnyilvánulás, vagy napi politikai kérdésekben történő megnyilvánulás volt. Cseh Tamás volt az egyike azon szereplőknek, akit nem kellett nagyon kapacitálni. Szóval erre emlékszem. Majdnem azt mondanám, hogy hívtuk és jött. De azt még egyszer mondanám, hogy ez nem volt politikai gyűlés. Nagyon nehéz dolog nekem ez, mert hát én '56-ban nemzetőr voltam és ugye '90. október 23-án polgármester, akit, hát ide hívtak, oda hívtak, amoda hívtak ünnepségekre. És én két dolog miatt nem mentem. Az egyik az, hogy nekem visszacsengtek a régi vállalati ünnepségek, meg iskolai, meg mit tudom én, jönnek a veteránok és mindenféle. Én nem szeretnék ilyenben részt venni. Az egyik. A másik pedig, hogy ez az '56-os forradalom eseménysora, az bennem nagyon-nagyon mélyen rögzült. És nekem többet, vagy mást jelentett, minthogy kimenjek az utcára és ott százezer-tízezer emberrel, akiknek a fele azt se tudja, hogy miért van itt, vagy mit csinál, kvázi ott ünnepeljek. Én október 23-án, most már így idősebb koromban nem, már két-három éve nem, de úgy egyedül végig szoktam járni azokat a helyeket, ahol én '56. október 23-án végigjártam. És az elején még egy-egyszál virágot itt-ott letettem, ma már, vagy legutóbbiakban már nem, inkább csak elmentem és ott elelmélkedtem, gondolkodtam magamban. Nem szerettem én ezeket az ünnepléseket, többek közt azért is, mert nem tudunk igazán ünnepelni. Szóval nem ünneplünk úgy, hogy az megfogja az embert. 1848-at még igen, de az már elég messze van ahhoz, hogy azt különböző felhangok nélkül tudjuk tenni. Ugyanakkor éreztem annak a szükségességét, hogy azért legyen ilyen is. Így lett aztán a '94, ahol azt hiszem, hogy végül is egy olyat sikerült csinálni, ami egy, valóban egy olyan érzelmeket érintő ünnepség volt, amire szívesen használom ezt a szót, hogy ünnepség. Ennyi volt…
(Ligeti Imre emlékezéséből, aki az esemény felvételét megőrízte és a kérdezőnek felajánlotta)
H.G.