Levelek Irénnek
(Jövő mérnöke, 1976. 04. 24./ 13. szám.)
Egy este az R klub ajtaján már jóval a kezdés előtt kicsordul az embertömeg. Székeken, padlón, kabátokon ülve, állva szoronganak a nézők. Nagy, kellemes várakozás, köszöngetés. Nemcsak egyetemisták vannak itt, zenekarvezetők, városiak. Nagy a tömeg.
Ma este Cseh Tamás énekel. Cseh Tamás és Másik János.
Két gitár, két énekes. Az egyik évek óta talányos-különös stílusával, szövegével (Bereményi Géza) vonzásában tartja a fiatalokat, a szó szerinti Másik most lép először Cseh Tamással az R klub közönsége elé.
A műsor első részét laza ciklus alkotta. Levelek Irénnek… Drága Irén ...Kedves Irén. És lassan folyik a szó a szomszédokról… a részeges apáról, aki egykor elment tőlük… a házról, amire ugye emlékszel… lebontották rég… Egy presszóról… a príma helyről… egy nőről… aki príma nő… egy vállalati ünnepségről, ahol Fáskertiné felszáll a mennyezetre nagy boldogságában…
Lassan végighullámzik az arcokon a mosoly. Mozdulatlan arccal is lehet fintorogni, komolyan egymás mellé sorjáztatott mondatokkal is lehet tökéletes groteszket alkotni.
…Kedves Irén… ez egy levél… ez egy levél… emlékszel-e még? És válasz nem érkezik, mert Irént elfoglalják a gyerekek, a házimunka.
A második rész, ha lehet, még ironikusabb. A látszólag egymástól teljesen távoleső fogalmak összerendezése, az általunk teljesen ismert, unásig ismert szituációk egészen új, döbbenetes és nevetséges formába öltöztetése behozza a hatást.
Egy világnézeti klubban, ahol a sűrű cigarettafüstben állítják a fejéről a talpára a ...dialektikát, de sietni kell, mert a büfésnéni már elmegy, akinek kóla kell, az még most azonnal szóljon… kösz srácok… kösz.
Sokat nevetünk, néha szomorkodunk. Ilyenek vagyunk, ilyen az életünk, ez Budapest, ezek a tárgyak vesznek bennünket körül, ezekért lelkesedünk, ezeket tartjuk cikinek, hű de cikisnek!
Cseh Tamásnál refrénként vagy árnyalásként vissza-visszatér egy csöndes megállapítás: Van egy város, ahol lakunk, neve is van: Budapest, ahol reggel a közértbe megy János és Tamás… Az idézet persze nem pontos, de a lényege ez: ez a város a miénk, itt élünk, így élünk, látod… Irén… kedves Irén.
Nem lehet műfajilag körülhatárolni tökéletesen, mi is ez. A dal megfogalmazást azért nem merem használni, hisz ő énekel a dal haláláról. Szabad asszociációk, amelyek végül is valahol találkoznak a valósággal. Szinte elemezhetetlen szókapcsolatok, képek, hangulati elemek, megcsavart fordulatok keverednek egymással.
Cseh Tamás lehet, hogy mindent tud, de csak annyit árul el, amennyit szükségesnek tart. A többit rábízza a képzeletre.
- ESÁ -