Cseh Tamás mondta magnóra az 1973. április 12-i Huszonötödik Színházbeli, A Dal nélkül című előadás után:
Géza mondta, hogy jön a B. Nagy László, Tamás, ma próbálj, jó lenni, meg igazi...És én akkoriban abszolút nem tudtam, hogy mi a helyem, még zavarodottan énekeltem. Én hősnek is éreztem magamat, meg tudtam is, hogy semmit nem számít az egész. Előadás után lementünk a földszintre, az étterembe, még eléggé zilált voltam és akkor odajött a B. Nagy. Letérdelt az asztal mellett és valami ilyesmit mondott, hogy köszönöm nektek, hogy még van valami... a szeme úgy égett, mint a parázs. Akkor mondta, hogy én egész életemben a spúrom után mentem, mert nem hagyatkozhattam semmire, már csak a spúromra. Láttam, hogy a Gézának könnyes a szeme. Amiket mondott talán az első jelzés volt, mert a többiekre nem nagyon adtam, de ahogy ott mondta, hogy még van valami, ami van... Ez volt az első igazság, amit hallottam a Dalokról, szóval engem is megcsapott a szele, túl azon, hogy, hogy láttam, hogy, hogy a Géza majdnem bőg. És mondta a B. Nagy, én ezt megírom. És ez a furcsa ember aztán egyszer csak fölállt, mint a cövek, kijózanodott... bocsánatot kérve az eddigi jelentekért, fölállt, telefonszámokat fölírt és mint a nyíl, elment. Mondta, hogy egy hét és megvan a cikk, hogy ő ír erről, nem az estről, hanem a Dalokról. Tehát ez '73 áprilisában volt, a Dalok indulása után nem sokkal... és akkor eltelt néhány nap és akkor olvastuk, hogy meghalt.
B. Nagy László (1927. február 8. – 1973. április 18.) Filmkritikus, író, műfordító, Balatonszárszón öngyilkos lett.