BEREMÉNYI GÉZA – CSEH TAMÁS: A DAL nélkül c. előadás azokat az érzelmeket és magatartásokat próbálja felsorolni, melyeket életünk bizonyos értékeinek hiánya vált ki. Mi a DAL szóban foglaljuk össze ezeket az értékeket.
Az ebben a műsorban elhangzó dalok: variációk a hiányra. A hiány lehet égető, elszomorító, pótlékokkal kitölthető, felháborító, még nevetséges is, és az összes általa kiváltott indulat igen könnyen felsorolható a dal egyszerű és érzelmes műfajában. Egy énekes kiáll a közönség elé, és türelmetlen, szomorú, nevetséges vagy érzelmes, nosztalgikus dalokban sorolja el a változatokat: hogyan viselkedhet valaki, ha hiányérzete támad.
Az előadásban nagy szerepet játszanak azok a pótlékok, melyekkel az emberek önmagukat andalítják el. Roppant komoly slágerek hangzanak fel, a boldogság többször is szóba kerül, a szerelem külsőségeiről is említés történik, mint olyan elsatnyult fogalmakról, melyek gyakran és megfontolatlanul bukkannak fel ünnep- és hétköznapjainkban.
Az énekes fogásai közé tartozik, hogy a bárgyúságig hiteles átéléssel közvetíti ezeket a slágerdalokat, hogy hitelüket rontsa.
Végül is az egész előadásra jellemző, hogy ellentétekre épül, és – bár a dal, az éneklés az egyik legközvetlenebb emberi megnyilvánulás – távolságot tart, stilizál, parodizál. Még akkor is érezhető hogy itt az énekszó valamit helyettesít, másra utal, amikor lírai és őszinte dalok hangzanak el. És ez a tükörjáték – szándékunk szerint – mégis mondanivalóvá szerveződik, talán egy történetté, mely egy olyan valakiről szól, aki türelmetlen és tevékenységi vágyát különböző módon próbálja kiélni vagy elfojtani, s közben hol haragszik, hol nevetgél, hol összeszedi, hol elengedi magát. Néha biztos magában, néha elbizonytalanodik. Olykor énekel.
