Ha a holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban,
magad találod egy úszó szobában.
A holdfény elönti a padlót, a széket,
némán szitálva megfürdet téged.
Három az óra, aztán negyednégy,
többé nem alhatsz, az agyadban fecskék.
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
te meztelen sétálsz egy kék szín világban.
Az ablaknál állva a holdfényes házak,
mint sötétlő őrök vigyázban állnak.
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
a mindent elöntő sok holdfényes képet.
Negyednégy, és félnégy, majd háromnegyed négy,
holdfény van a széken, agyadban a fecskék
egymással keresztben szökkenve cikáznak,
sercegve betölti a holdfény a házat.
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
látva a világot azt mondja az ember:
láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember.
A holdfény, a holdfény megéget, megéget,
a túlsó világból bolondít téged.
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel,
itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel.
Álmatlan ember ül sajgó szemekkel,
és nem tudja mit hoz a káprázó tenger.
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel,
itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel.
Na most ez hasonlat:
a jelen műsornak
nagy átfogó képe
a holdnak a fénye.
Mivelhogy világunk
most nagyholdfényben fürdik,
s mi velünk történik,
azt más honnan küldik,
hát úgy hallgassátok
a ma esti műsort,
hogy minden dalával
a holdfénytől elforrt.
Negyednégy, és félnégy, majd háromnegyed négy,
holdfény van a széken, agyadban a fecskék
egymással keresztben szökkenve cikáznak,
sercegve betölti a holdfény a házat.
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
látva a világot azt mondja az ember:
láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger.
