Bam-bam-bam-bam,
bam-bam-bam-bam.
A legjobb kirándulásunk
kilencszázhatvankettő elején volt.
Ott fent a Lajos-forrásnál
az osztály jót nevetett.
Nem voltunk még koedukáltak,
az osztály fiúkból állt.
Az ösvényen fénylő napfoltok közt
én, s a többiek.
Csányi osztályfőnök úrral.
Csőke igazgató úrral.
Vértes földrajztanárnővel,
aki ott ment nejlonblúzban.
Bam-bam-bam-bam,
bam-bam-bam-bam.
"Figyeljétek összetettségét!" -
szólt a tanárnő,
s felemelt egy csillogóhátú,
szép bogarat.
Juharfát és magas tölgyfákat
figyeltünk meg.
Megkülönböztettünk bibét és porzót
utunk során.
Vértes földrajztanárnővel,
a barna trottőrcipőssel,
a kékszínű melltartóssal,
nikotintól sárga ujjal.
Bam-bam-bam-bam,
bam-bam-bam-bam.
Egy tisztáson a pihenőnél
a Vértes tanárnő
lefeküdt, és szemét lehunyta
sok porzó között.
A pázsit tele virággal,
kékkel, pirossal, sárgával,
sok-sok földrajztanárnővel,
csupa lehunyt szeműekkel.
A szám tele dióízzel,
hűvös Lajos-forrásvízzel,
álmos földrajztanárnőkkel,
csupa lehunyt szeműekkel.
Pampam-laralara-pampam,
pampariri, pampariri,
pampariri, pampariri,
pampampampam.
Pampariram, pampariri,
pampariram, pampariri,
pampariram, pampariri,
pampampampam.
