Mióta a világ varázstalanítva lett,
mióta minden banális óraszerkezet,
megfejtett világból csak téged nem értelek,
a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen.
Mindennek árát mióta jól tudom,
a te értéked messze van, túl a számokon.
Kívánom a tested, csak azt nem érthetem,
minden részéből mért csak az arcod kell nekem.
Magasba száll a kenyér ára,
ólommal telve a pára,
de azt, hogy téged nem értelek,
hogy is köszönjem meg neked
azt, hogy szeretlek.
Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
mégis az arcod, az arcod kívánom szüntelen.
Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán.
Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincsen értelme semminek.
Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyet kivéve - tégedet.
