Sámándal

Dalszöveg 

Hej, hej, hejaheja…

Remegnek a, remegnek a
Holdból szálló fényhullámok,
átjárják az őrült várost.

Remegnek a, remegnek a
fényhullámok, rángatják a
káprázó kristályhálót.

Remegnek a, remegnek a
kőben járó, vízben járó,
bőrben járó szellemtáncok.

Hej, hej, hajahaja, hajahaja…

Beleremeg, beleremeg
minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Heja, hejaheja...

Éjszakánknak, éjszakánknak
holdfényjárta mély kútjában
szertevibrál a fényhártyája.

Szikrát szór a, szikrát szór az
ember szemébe, az állat szemébe,
káoszt varázsol a formák helyébe.

Hejahajahaja, hej…

Szétszórja a, szétszórja a
szempont szabályát, az ész logikáját,
a hitmagyarázók szómágiáját.

Hej, hejaheja, hej...

Beleremeg, beleremeg
minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.

Heja, hejaheja...

Semmi sincs már, mint volt régen,
mégis kísért a Hold fényében
minden elmúltak szellemképe.

Létfenntartó látszatok közt
csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok népe.

Hej, hej...

Remegnek a, remegnek a
fényhullámok, rángatják a
káprázó kristályhálót.

Létfenntartó látszatok közt
csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok népe.

Hejahajahaja, hajahajahaja, hej…

Kapcsolódó tartalom 
Multimedia track