Homály,
hasztalanul kutatsz,
fedi el az utat, melyen járunk.
Homály,
s csöppnyi keserű íz ez az élet, talány
ez az élet nekünk.
Egy éj,
s itt a régi varázs, újra égő parázs
van a szívem helyén.
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek, s kigyúl
egy fény valahol.
A csók,
ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon!
A csók, ez a végzet,
a csók, ez a végzet,
halál!
Tánc!
Ha a hajad lobog, engem reggelre
vár a halál,
talán…
szoknyád rubinpiros,
hajad rubinpiros,
szemed rubinpiros,
hasad rubinpiros,
orrod rubinpiros,
füled rubinpiros,
arcod rubinpiros,
szemed rubinpiros,
arcod rubinpiros,
hasad rubinpiros,
jaj, jaj!
gyönyörű!
Ma még újra rám találsz.
Tánc,
mely a halálba visz-
i-i azt, ki hisz a szerelemben.
E tánc
legyen újra ma sikk,
vigyük újra ma sik-
sikerre!
E tánc legyen végzet,
halál!
