Ez a dal először az Jóslat című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Deák Ferenc tér - mondta ekkor a géphang és Désiré pedig végigzuhant az üléseken. A suhanc, az odament hozzá és mondta, hogy hát ez mind semmi, semmi elv sincs benne. Ez csak hűhó, hab, nászpúder, pfujj és köpött egyet. Antoine pedig körülnézett, mert itt, a Deák Ferenc téren mindig fel szokott szállni valaki. És körülnézett Antoine és látta is, hogy ott van az utasok között egy magas, ősz úr, szúrós szemüvegben, krombi kabátja még mindig biológia- és történelem szertár szagot árasztott. És Antoine látta, hogy itt van, közben az ajtók becsukódtak, a metró továbbindult, csattogott és már Antoine sem a szúrós, szemüveges ősz úrral törődött, hanem odament Désiréhez és mondta, hogy Désiré, Désiré, nézz föl! Ne a lámpákhoz, Desiré, följebb, följebb, följebb! És abban a pillanatban a metró teteje, az kettéhasadt, az alagút mennyezete, az szétvágódott és amerre csak a metró elrobogott a föld alatt, a házak alapzata megrepedezett és alulról be lehetett látni a dobozokba, a lyukakba,jó a lakásokba, ahol emberek éltek, családok mozogtak, gyerekeket etettek, pénzt számláltak, elhagyták egymást, meg visszatértek. és Désiré szemgolyója majd' széthasadt az éles látástól. Csakhogy közben a metrószerelvény többi utasa is ismerősöket fedezett föl, mert ugye föl lehetett látni és az egyik kiabált, hogy Géza, Géza, Géza, ne telefonálj! Nem vagyok otthon! Nem látod, hogy itt vagyok? Nem látja, nem látja, nem látja. Egy második pedig azt, hogy Ildikó, Ildikó! WC-re megy. Kilesem, kilesem, kilesem, kilesem. Egy harmadik meg azt, hogy nem disszidált a rohadék, otthon csücsül, háháhá. És hangzavar volt a szerelvényben, úgyhogy alig lehetett hallani, hogy, hogy Désiré beszél, mert Désiré látott és mondta, hogy '77 pénzhajhászás. És a suhanc, az újságárus odament hozzá és kérdezte, hogy én is, én is hajhászok majd? És Désiré mondta, hogy igen, Te is, mindenki, egy egész ország pénzt akar. És a suhanc még egyszer odament, és kérdezte: én is? És Désiré mondta, hogy igen, Te is. Majd a karjaiból keresztet formált magából. Én most azt azért nem tudom mutatni, mert a kapodasztert nem tudom kivenni a zsebemből, megtörtént, de föl is kell tennem. Tehát elképzelhető, hogy hogy állt Désiré, így tehát, így, így, és így énekelt, hogy...